C++ modul

C Modul



Sok programozási nyelvben gyakran használunk egy „modulus” nevű operátort a „%” szimbólummal. Ez a modulusoperátor a maradék megkeresésére szolgál, ha a két numerikus egész szám vagy szám el van osztva egymással. Ez az operátor a két operandust veszi fel: osztó és osztó. Ami a felosztásuk után marad, az a maradék, X % Y = R; ahol X és Y osztalék és osztó, R pedig a maradék. Ezt a maradékot információként használjuk, ha tudni akarjuk, hogy a két osztószám mindegyik tényezője-e vagy sem. A maradékot arra is használjuk, hogy tudassa velünk, hogy a szám páros vagy páratlan.

Eljárás
A modulus operátornak többféle felhasználása létezik, amelyet egy programozási nyelv különböző függvényeihez használunk. Különböző példákhoz különböző funkciókhoz modulokat hajtunk végre. Mindegyik példa bemutatja a modulus operátor eltérő használatát. Tehát ássunk bele a „C++ Modulus Operator” megoldási példáiba.

Példa # 01
Az első példában megismerkedünk a modulus operátor szintaxisával, és megoldjuk a Modulus operátor egyszerű példáját. Ebből a célból a modulus operátort alkalmazzuk mind az osztalékra, mind az osztóra, amelyek ugyanazokkal az adattípusokkal rendelkeznek, azaz az „int” egész szám. A két változót, mondjuk x és y egész számként fogjuk meghatározni. Ezután ezekhez az egész számokhoz valamilyen véletlenszerű értéket rendelünk. Az érték hozzárendelése után erre a két értékre a modulus operátort „osztó % osztóként” alkalmazzuk, és ezt valamilyen más változóban tároljuk. Ezután megjelenítjük ezt a változót a nyomtatási funkció segítségével.









Kimenet:



A kimenet maradéka nullával egyenlő értéket adott vissza. Ez azt jelenti, hogy az x teljesen osztható volt y-val. Ezért x az y tényezője.





02. példa
Ebben a második példában megtanuljuk, hogyan használhatjuk a modulus operátort a láncban kettőnél több változó modulusának kiszámításához. Először is meghatározzuk a változók adattípusát. Ebben az esetben három változót veszünk, és kiszámítjuk a láncmodulusukat. Válasszon ki véletlenszerűen három változót, például x, y, z, amelyek ugyanazokkal az adattípusokkal rendelkeznek, mint az egész számok, és inicializálja őket úgy, hogy minden változóhoz különböző értékeket rendelnek. Ezután alkalmazza a modulus operátort erre a három változóra „x% y% z”-ként. Jelenítse meg a „cout <<” használatával. Ezt a következő kód futtatásával teheti meg a kódszerkesztőben:



Kimenet:

Az x % y 13 % 5 modulusa 3 lett, a modulus (x % y) % z, azaz (3) % 2 1. Ez az oka annak, hogy a kimenetünk pontosan eggyel egyenlő.

03. példa
A modulust alkalmaztuk a változóra ugyanazokkal az adattípusokkal, vagy olyan adattípusokkal, amelyek kombinációja rendben van a modulus operátorral. Ebben a példában megismerjük a modulus operátor működésének korlátozásait. A modulus operátor nem működik a float és a double adattípusokon. Az ellenőrzéshez próbáljunk meg egy példát, ahol float adattípussal definiáljuk a két változót, és alkalmazzuk rájuk a modulust. Az eredmények a következő kimenetben láthatók.

Abban a példában, amikor a két „a” és „b” változó adattípusaként a float-ot használtuk, és hozzájuk rendeltük a lebegő értékeket, pl. 13,4 és 5,5. A modulus operátor nem teljesített jól ezen a két változón, és fordítási hibái voltak, amelyek a float adattípusra mutattak.

04. példa
A modulus operátor segítségével azt is megtudhatjuk, hogy a szám páros vagy páratlan. Ezt a funkciót olyan alkalmazásokban használhatjuk, ahol bizonyos páratlan és páros értékeket szeretnénk ellenőrizni. A páros szám meghatározásához egyszerűen vegyük 2-vel az adott szám modulusát. Ha a maradék 1-nek vagy 0-tól eltérő számnak adódik, akkor a szám éppen ellenkezőleg, páratlan. Ha a maradék 0, akkor a szám páros. Ezt a koncepciót az alábbi kóddal próbáltuk megvalósítani:

Kimenet:

Az „a” egész számhoz 4 értéket adtunk, és modulusát 2-vel vettük. A maradék nullát eredményezett, ami azt jelenti, hogy „a” páros szám.

05. példa
Ez a példa bemutatja, hogyan használhatjuk a módus operátor modulus operátort, ha olyan egész számokat szeretnénk generálni, amelyek kisebbek az adott értéknél vagy egész számnál. A rand függvényt használjuk, amelynek értékét a modulus operátor fogja használni a megadott maximális érték kívánt felső határával való párosításhoz. Először is importáljuk az összes fontos könyvtárat:

$ #include
$ #include
$ #include

Az std névtér használatával vektort, endl-t (az utasítás végére), cout-ot (megjelenítéshez) és cin-t fogunk importálni. E lépés után meghatározzuk a maximális korlátot, ami ebben a példában 1000. Ezután beállítjuk, hogy hány olyan számot szeretnénk generálni, amelyek 10-nel egyenlőek. A főben az indexet a maximumig futtatjuk. limit, és a rand függvény segítségével generálja a számokat, párosítva a visszaadott értékét a maximális határ modulusával, és megjeleníti a kimenetet.

Kimenet:

A fenti kód generálta azt a kimenetet, ahol a tíz ezernél kisebb számot generáltuk, mivel a generálandó számok maximális korlátját ezernél kisebbre és a számokban összesen tízre határoztuk meg.

Következtetés

Az útmutató segítségével megtudhatjuk, hogy pontosan mi is az a modulus operátor, mi a szintaxisa, illetve hogyan találhatjuk meg a modulus operátor használatát a különböző alkalmazásokban. Különböző példákat oldottunk meg a modulus operátor különböző felhasználásaival kapcsolatban C++ alkalmazásokban. Továbbá megismertük a modulus operátor korlátozásait is.