1. példa:
Különböző fejlécfájlok importálódnak ide, amelyek a következők: „stddef.h”, „limits” és „iostream”. A gyakran használt változók, típusok és mutatók definíciói az „stddef.h” fájlban találhatók, a „limits” fejlécfájl pedig konstansként használatos, amely az integráltípusok határait reprezentálja, mint például a különböző adattípusok min és max értékeit. , amelyek ezen a fejlécfájlon keresztül érhetők el. Ezután az „iostream” hozzáadásra kerül, mivel az adatok bevitelére/kimenetére használt függvények ebben vannak meghatározva.
Ezt követően az „std” névtér hozzáadódik ide. Ez alatt a „main()” metódus hívódik meg. Ezen belül helyezzük el a „cout”-ot, amely segít az itt elhelyezett adatok megjelenítésében. A „numeric_limits::max()” úgy van beírva, hogy ez adja vissza a legmagasabb véges értéket, amelyet a „T” numerikus típus képviselhet. Minden korlátos típusnál jelentős, de nem lehet negatív.
1. kód:
#include
#include
#include
segítségével névtér std ;
int fő- ( ) {
cout << 'A size_t maximális mérete' << numeric_limits :: max ( ) << endl ;
}
Kimenet:
Észrevehetjük, hogy most a „T” típus maximális mérete jelenik meg, ami nagyon nagy érték, amint az az alábbiakban látható:
2. példa:
Két fejlécfájl importálva van ide, köztük a „limits” és az „iostream”. Mivel az adatok beviteléhez és kiadásához szükséges függvények benne vannak definiálva, az „iostream” kerül ide. Ezután a „limits” fejlécfájl segítségével hozzáférhet az integráltípusok határait leíró konstansokhoz, például a különböző adattípusokhoz tartozó min és max értékekhez.
Ezt követően itt bevezetjük az „std” névteret, és meghívjuk a „main()” függvényt. Ez alatt az „INT_MAX”-ot használjuk a „cout”-on belül, hogy a C++ programozásban az egész adattípus felső határának legmagasabb értékét jelenítsük meg. Ezután a következő sorban a legnagyobb értéket adó „size_t”-et használjuk.
2. kód:
#include#include
segítségével névtér std ;
int fő- ( ) {
cout << 'A maximális egész érték: ' << INT_MAX << endl ;
cout << 'A size_t függvény mérete: ' << ( size_t ) 0 - 1 << endl ;
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet :
Először az egész szám maximális mérete jelenik meg, amit az “INT_MAX” segítségével kapunk meg. Ezután a „size_t” által tárolt maximális méret kerül megjelenítésre, amelyet ebben a kódban a „size_t” segítségével kapunk meg.
3. példa:
Itt két fejlécfájl, a „climits” és az „iostream” importálásra kerül. Az „iostream” itt szerepel, mivel az adatok beviteléhez és kimenetéhez szükséges függvények ebben vannak meghatározva. Ezután az integráltípusok határait leíró konstansok, például a különböző adattípusok minimális és maximális értékei a „climits” fejlécfájl segítségével érhetők el.
Itt most a „main()” függvényt hívják meg, és ezt követően bevezetik az „std” névteret. Ez alatt az „INT_MAX”-ot használjuk a „cout”-on belül, hogy kiadjuk az egész adattípus maximális értékének felső határát a C++ programozásban. Ez alatt az „INT_MIN” értéket használjuk, amely az „int” adattípus alacsonyabb értékét adja vissza. Ezután a „size_t” értéket használjuk, amely a következő sorban tárolt maximális értéket adja:
3. kód:
#include#include
segítségével névtér std ;
int fő- ( ) {
cout << 'A legnagyobb egész érték: ' << INT_MAX << endl ;
cout << 'A legkisebb egész szám:' << INT_MIN << endl ;
cout << 'A size_t függvény mérete: ' << ( size_t ) 0 - 1 << endl ;
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet:
Először az egész szám maximális mérete jelenik meg, amelyet az „INT_MAX” segítségével kapunk meg. Másodszor, megjelenik az egész szám minimális mérete, amelyet az „INT_MIN” segítségével kapunk. Ezután a kódban szereplő „size_t” segítségével a „size_t” által tárolt maximális méret kerül megjelenítésre.
4. példa:
A kódban szereplő fejlécfájlok a következők: „cstddef”, „iostream”, valamint „array”. Ezeket a fejlécfájlokat azért tartalmazza, hogy azokat a függvényeket tudjuk használni, amelyek definíciói ezekben a fejlécfájlokban vannak megadva. A „tömb” fejlécfájl hozzáadásra kerül, mivel ebben a kódban a „tömbökkel” és a függvényekkel kell dolgoznunk. Itt deklaráljuk a „my_sVar” változót a „const size_t” paraméterrel, és inicializáljuk az „1000” értékkel a méretének megjelenítéséhez.
Ezek után deklaráljuk az „int” adattípusú „num[]” tömböt is, és a „my_sVar” méretet adjuk meg. Ezután a „size_of()” függvényt használjuk, amelyben a „num” változót paraméterként elhelyezzük, és a „size_t” típusú „my_size” változóban tároljuk. Ezután a „cout”-ot használjuk, és ide írjuk be a „SIZE_MAX” értéket, így ez a „my_sVar” változó maximális méretét jeleníti meg.
Ezután kisebb számban mutatjuk meg a tömb típusú elemeket. Csak úgy választjuk ki, hogy a 10 1000-ként jelenjen meg, ami túl sok ahhoz, hogy beleférjen a kimenetbe. A „size_t” típust használva a 0 indexnél kezdjük, hogy megmutassuk, hogyan használható a „size_t” mind indexeléshez, mind számláláshoz. Mivel a számok csökkenni fognak, a tömb csökkenő sorrendben jelenik meg, ahogy a kódban „–a”-t helyeztünk el.
4. kód:
#include#include
#include
segítségével névtér std ;
int fő- ( ) {
const size_t my_sVar = 1000 ;
int az egyiken [ my_sVar ] ;
size_t my_size = mérete ( az egyiken ) ;
cout << 'A my_sVar = ' maximális mérete << SIZE_MAX << endl ;
cout << 'Ha egy számtömbbel dolgozik, a size_t típusa a következő.' ;
sor < size_t , 10 > my_arr ;
számára ( size_t a = 0 ; a ! = my_arr. méret ( ) ; ++ a )
my_arr [ a ] = a ;
számára ( size_t a = my_arr. méret ( ) - 1 ; a < my_arr. méret ( ) ; -- a )
cout << my_arr [ a ] << ' ' ;
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet:
Először a változó maximális méretét jeleníti meg, majd csökkenő sorrendben jeleníti meg a tömböt.
5. példa:
Ez a kód tartalmazza a „cstddef”, „iostream” és „array” fejlécfájlokat. Mivel ez a kód megköveteli, hogy „tömbökkel” és függvényekkel dolgozzunk, a „tömb” fejlécfájl ide kerül. A „var” változó méretének megjelenítéséhez itt deklaráljuk a „const size_t” értékkel, és inicializáljuk „1000”-el. A „var” változó maximális mérete ezután itt jelenik meg, mivel a „cout” függvényt használtuk, és a „SIZE_MAX” értéket adtuk meg ebben a mezőben.
Ezután megpróbáljuk a tömb típusú elemeket kisebb mennyiségben megjeleníteni. Eddig csak 20 megjelenítését választottuk, mert 1000 töltené ki a kimenetet. Bemutatjuk, hogy a „size_t” hogyan használható mind az indexelésre, mind a számlálásra a „size_t” típus használatával és 0 indextől kezdve. A tömb ezután csökkenő sorrendben jelenik meg, mivel a számok csökkenni fognak, amint azt a „–a” elhelyezése jelzi a következő kódot:
5. kód:
#include#include
#include
segítségével névtér std ;
int fő- ( ) {
const size_t volt = 1000 ;
cout << 'A var maximális mérete = ' << SIZE_MAX << endl ;
cout << 'A számok tömbjével használt size_t típus a következőképpen van megadva: ' ;
sor < size_t , húsz > tömb_szám ;
számára ( size_t én = 0 ; én ! = tömb_szám. méret ( ) ; ++ én )
tömb_szám [ én ] = én ;
számára ( size_t én = tömb_szám. méret ( ) - 1 ; én < tömb_szám. méret ( ) ; -- én )
cout << tömb_szám [ én ] << ' ' ;
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet :
A tömböt csökkenő sorrendben jeleníti meg, miután a változót a maximális méretre rendereli.
Következtetés
Ebben a cikkben alaposan megvizsgáltuk a „size_t” típust a C++ programozásban. Meghatároztuk, hogy a „size_t” értéket használjuk a C++ kódokban, mivel ez tárolja a legnagyobb értékét. Azt is elmagyaráztuk, hogy ez egy előjel nélküli típus, és nem lehet negatív. Bemutattuk a C++ programozás kódjait, ahol a „size_t”-t használtuk, majd az eredményeket megjelenítettük ebben a cikkben.