A Python egy magas szintű nyelv, amelyet általános kódok készítésére terveztek, nem pedig konkrét problémákra. Használhatjuk általános célokra, például webhelyek készítésére python használatával vagy adatok elemzésére ezzel a python nyelvvel. A „Python” programozás biztosítja a parancssori argumentumokat is. A parancssori argumentumok azok az argumentumok, amelyeket bármely operációs rendszer konzolján vagy terminálján adtunk meg, miután megemlítettük a kódfájl nevét a fájl kiterjesztésével együtt. Bármely programban úgy is definiálhatjuk, hogy az az érték, amely a parancssoron keresztül kerül átadásra, amelyet parancssori argumentumoknak mondunk. Ebben az útmutatóban a „Python” programozás parancssori argumentumát tárgyaljuk.
A Python parancssori argumentumainak módszerei
Ebben az útmutatóban minden módszert részletesen elmagyarázunk, és bemutatjuk ezeknek a módszereknek a gyakorlati bemutatását is.
01. példa: sys.argv módszerrel
Ezeket a python kódokat a „Spyder” alkalmazásban végezzük. A parancssori változókat és függvényeket a rendszer importálásával érhetjük el. Tehát importáljuk a „sys”-t, majd deklaráljuk és inicializáljuk a „num” változót a „len(sys.argv)”-val. Az „argv” azoknak a karakterlánc-értékeknek a listája lesz, amelyek a parancssorunk argumentumai lesznek. A „len” az átadott argumentumok hosszát jelenti. Tehát a „szám” változóban a terminálon parancssorként átadott értékek száma kerül tárolásra.
Megjelenítjük azokat az argumentumszámokat is, amelyeket a „print” használatával adunk át. Ez alatt a „sys.argv[0]” értéket helyezzük a print utasításba. Az „argv” mindig a program nevét vagy a kódfájl nevét tartalmazza. Tehát az általunk létrehozott fájl neve megjelenik a terminálon. Ezt követően kinyomtatjuk a terminálon átadott argumentumokat. Kiírja az összes számot, amelyet parancssori argumentumként adtunk át a konzol képernyőjén.
Ez alatt definiáltunk egy for ciklust, és ott deklaráltunk egy „a” változót, amelynek tartománya „1” és a „szám”-ban tárolt argv hosszáig van. Nyomtasson ki minden argumentumot a konzolon. Az „argv[a]” tartalmazza az összes parancssori argumentumot. A konzolon is megjeleníti őket. Most inicializáljuk az „összeget”, mert ki akarjuk számítani az összes érték összegét, amelyet a terminálon való végrehajtáskor átadunk.
Ismét a „for” hurkot használjuk, és átadjuk a tartományt. De ezúttal mindazon értékek összegét számítjuk ki, amelyeket a terminálon továbbítottunk. Ez az összeg az „összeg” változóban lesz tárolva. Ezután kiírjuk azoknak az értékeknek az összegét is, amelyeket a terminálon a végrehajtáskor átadunk.
import sysaz egyiken = csak ( sys . argv )
nyomtatás ( 'Összes vita itt:' , az egyiken )
nyomtatás ( ' \n Python fájl neve:' , sys . argv [ 0 ] )
nyomtatás ( ' \n Érvek, amelyeken túljutottunk:' , vége = ' ' )
számára a ban ben hatótávolság ( 1 , az egyiken ) :
nyomtatás ( sys . argv [ a ] , vége = ' ' )
Összeg = 0
számára én ban ben hatótávolság ( 1 , az egyiken ) :
Összeg + = int ( sys . argv [ én ] )
nyomtatás ( ' \n \n Az átadott érvek összege: ' , Összeg )
A terminálon először a „run” kulcsszót helyezzük el. Ezután helyezze el a fájl nevét a megfelelő kiterjesztéssel együtt, és adja át ide a parancssori argumentumokat. Tehát az összes sort a fenti kódban meghatározottak szerint jeleníti meg. Először a parancssori argumentumok hosszát jeleníti meg, majd a fájl nevét. Ezt követően megjeleníti az összes parancssori argumentumot, és az összes összegét is.
02. példa: Argparse módszerrel
Most ebben a példában az „argparse” módszert használjuk. Először importáljuk az „argparse”-t. Tehát elérjük ennek a változóit és funkcióját. Inicializálunk egy „adat” változót, és tárolunk egy sort, amelyet felhasználunk a kódunkban. Ezt követően inicializálunk egy „elemzőt”, és a „leírásban” átadjuk azt a „data” változót, amelyben tároltuk a megjeleníteni kívánt üzenetet, és mindezt a „my_parser” változóba helyezzük. A végére tesszük a „parse.args()”-t is.
import argparseadat = 'Itt argparse módszert használunk'
my_parser = argparse. ArgumentParser ( leírás = adat )
my_parser. parse_args ( )
Tekintse meg az alábbi eredményt. Amikor a „-h”-t parancssori argumentumként adjuk át, akkor először a „data” változóban tárolt üzenetet jeleníti meg, és az „opcionális argumentumot” is megjeleníti, mivel ez a „h” a súgóüzenetet mutatja. Ha „-o”-t adunk parancssori argumentumként, hibaüzenetet ad, miszerint ez egy fel nem ismert argumentum.
03. példa: Getopt módszerrel
Itt van az utolsó módszer, amelyet ebben a kódban használunk. Ebben a kódban a „sys” és a „getopt” szavakat importáljuk. Ez a „getopt” az az elemző, amelyet a parancssori argumentumokhoz használtunk. Ezután az „argumentList” változóban átadtuk a „sys.argv[1:]”-t, hogy eltávolítsuk az első argumentumot, amelyet a parancssorban átadunk. A „my_option”-t a „hmo:”-val inicializáljuk.
Ezt követően inicializáljuk a „my_long_option” változót. Itt használjuk a „próbálkozást”, amely ellenőrzi a hibát. Ezt követően elemezzük az érveket. A „getopt” rövid és hosszú opciókat is kínál, valamint egy érték megadásának lehetőségét. Ezt követően ellenőrizzük az összes argumentumot, amelyet parancssori argumentumként adunk át. Ha a parancssori argumentum „-h” vagy „–Súgó”, kiírja az alatta található üzenetet. Ha a parancssori argumentum „-m” vagy „-Saját_fájl”, akkor az ezután írt üzenet jelenik meg.
Továbbá, ha a parancssori argumentum „-o” vagy „–Output”, akkor azt az üzenetet is megjeleníti, amelyet ezután ide írtunk. Ha a parancssori argumentum nem a fentiek mindegyikéből származik, akkor a hibaüzenetet fogja megjeleníteni, mivel a „getopt. hiba” a kódban.
import tetején , sysargumentumLista = sys . argv [ 1 : ]
my_options = 'éjszaka:'
new_long_options = [ 'Segítség' , 'Saját_fájl' , 'Kimenet='
próbálja meg :
érvek , értékeket = tetején . tetején ( argumentumLista , my_options , new_long_options )
számára én_érvem , my_Value ban ben érvek:
ha én_érvem ban ben ( '-h' , '--Segítség' ) :
nyomtatás ( 'Súgó megjelenítése' )
elif én_érvem ban ben ( '-m' , '--Saját_fájl' ) :
nyomtatás ( 'Fájlnév megjelenítése:' , sys . argv [ 0 ] )
elif én_érvem ban ben ( '-O' , '--Kimenet' ) :
nyomtatás ( ( 'Speciális kimeneti mód engedélyezése (% s)' ) % ( my_Value ) )
kivéve tetején . hiba mint téved:
nyomtatás ( str ( téved ) )
Itt láthatja, hogy ha a „-h”-t beírjuk parancssorba, akkor ugyanazt az üzenetet jeleníti meg, amelyet a kódba írtunk. Ha két parancssori argumentumot „–Help”-ként és „-m”-ként adunk meg, akkor két üzenet jelenik meg alább. A „-o” parancssori argumentumban szintén átadtuk azt a karakterláncot, amely szintén megjelenik az üzenetben.
Következtetés
Ezt az útmutatót azért hoztuk létre, hogy segítsen megtanulni a „parancssori argumentumok” fogalmát a „Pythonban”. Megvizsgáltuk a „parancssori argumentumot”, és három módszert is elmagyaráztunk itt. Megmagyaráztuk a parancssori argumentumot, amely szerint az értékeket a program nevével együtt a parancssoron keresztüli végrehajtás időpontjában adjuk át a programnak.