Pow C++ példák

A C++ nyelv egy „pow()” függvényt biztosít, amely segít bármely szám hatványának megtalálásában. Ezt a függvényt akkor használjuk, ha meg akarjuk találni a szám hatványát C++ nyelven. Ez a függvény két argumentumot használ: az első argumentum az „alap” vagy az a szám, amelynek hatványát meg akarjuk találni, a következő argumentum pedig a kitevő ebben a függvényben. Ez a „pow()” függvény a „math.h” vagy „cmath” fejlécfájlban van meghatározva a C++ programozásban. Csináljunk néhány kódot, és nézzük meg, hogy ez a módszer hogyan számítja ki a különböző számok hatványát C++ nyelven.

1. példa:

Először a fejlécfájlok kerülnek bele: „iostream” és „cmath”. Az „iostream” bemenetként/kimenetként szerepel, és a többi funkció is benne van definiálva. A „cmath” benne van, mivel meg kell találnunk egy szám hatványát a fejlécfájlban definiált „pow()” függvény segítségével. Ezután fel kell adnunk az „std” névteret, hogy ne kelljen külön hozzáadnunk a függvényekhez.

Ez alatt meghívjuk a „main()” metódust, majd kinyomtatjuk a szöveget a „cout” segítségével, mivel ez segíti a C++ nyelvű nyomtatást. Ezután a „pow()” függvényt használjuk, amelyben az „5”-t helyezzük el első paraméterként, amely itt az „alap”. Ezután a „3”-at helyezzük el második paraméterként, amely a szám „kitevője”. Most ez a „pow()” függvény megkeresi az „5” szám hatványát, amelyet „3”-ra emelünk, és megjeleníti a hatványeredményt, ahogy ezt a „pow()” függvényt a „cout”-ba helyezzük.

1. kód:

Kimenet:

A 3-as hatványra emelt „5” válasza „125”, amely a következőkben is megjelenik. Ezt az eredményt a „pow()” függvény segítségével kapjuk.

2. példa:

Az „iostream” és a „cmath” fejlécfájlok itt találhatók. Ezután a „névtér std” kerül elhelyezésre. Ez alatt a „main()”-t hívják. Ezután három változót deklarálunk, amelyek a következők: „érték”, „kitevő” és „eredmény”, mint „int” adattípus. Most „6”-ot rendelünk az „érték” változóhoz, és „5”-öt a „kitevő” változóhoz.

Ezt követően a „pow()” függvényt használjuk. Ezután mindkét változót átadjuk ennek a „pow()” függvénynek, és az eredményét az „outcome” változóhoz rendeljük. Ezt követően használjuk a „cout”-ot, és először itt nyomtatjuk ki az állítást. Ezután a következő „cout”-ban megjelenítjük az „értéket”, a „kitevőt”, valamint az „eredményt”.

2. kód:

Kimenet:

A „pow()” függvény segít nekünk az „5” hatványára emelt „6” válasz elérésében, amely „7776” az alábbiak szerint:

3. példa:

Ebben a kódban megtaláljuk a lebegőszám hatványát, ahol a kitevő egyben a lebegő adattípus is. Itt a „namespace std” beillesztésre kerül az „iostream” és a „cmath” fejlécfájlok után. Ezután a „main()” függvény meghívásra kerül, és három „n_value”, „e_value” és „p_result” nevű változót „float” adattípusként deklarálunk. Most az „n_value” változót „8.2”-re, az „e_value” változót pedig „3.2-re” állítjuk.

Ezután a „pow()” függvényt használjuk, mindkét változót átadjuk neki, és a függvény kimenetét a „p_result” változóhoz rendeljük. Ezután a „cout” függvényt használjuk az állítás kinyomtatására. A következő „cout”-ban az „n_value”, „e_value” és „p_result” értéket fogjuk megjeleníteni a következők szerint:

3. kód:

Kimenet:

Itt van az eredmény, amelyben a „pow()” függvény segítségével megtaláljuk annak a lebegőszámnak a hatványát, amelynek kitevője egyben a lebegőszám is.

4. példa:

Ez a kód kiszámítja a dupla szám hatványát, amelynek a kitevője a kettős adattípus. Ebben az esetben az „iostream” és a „cmath” fejlécfájlok a „namespace std” előtt szerepelnek. A következő kód meghívja a „main()” függvényt, és három változót deklarál „double” adattípussal, ezek a „d_Num”, „d_Expo” és „d_PowRes”. A „d_num” és „d_expo” változók immár „2.25” és „5.21” értékkel vannak inicializálva.

Ezután a „pow()” függvény kimenetét hozzárendeljük a „d_PowRes” változóhoz, és a „pow()” függvényt használjuk, mindkét változót átadva neki. Ezután itt nyomtatjuk ki a mondatot a „cout” függvény segítségével. A „d_Num”, „d_Expo” és „d_PowRes” a következő „cout”-ban jelenik meg.

4. kód:

Kimenet:

Ez abból adódik, hogy a „pow()” függvény segítségével kapjuk meg egy olyan dupla szám hatványát, amelynek kitevője szintén dupla szám.

5. példa:

Ebben az utolsó kódban egy olyan szám hatványát fogjuk megtalálni, amelynek kitevője a negatív szám. A „bits/stdc++.h” és a „math.h” fejlécfájlok az „iostream” fejlécfájl mellett szerepelnek ebben a kódban, mivel a „math.h” fejlécfájl tartalmazza a „pow()” függvény definícióját.

Ezt követően hozzáadjuk az „std” névteret. Ezután a „main()” meghívásra kerül. A „b” változó itt „lebegő” adattípusként inicializálódik, és ehhez a változóhoz a „4.87” érték van hozzárendelve. Ez alatt az „int” „e” változó negatív értékkel inicializálódik, amely „-2”. Ezután itt deklarálják a „lebegő eredményt” is. Ez alatt inicializáljuk ezt az „eredmény” változót, és ehhez a változóhoz rendeljük a „pow()” függvényt, amelyben mindkét „b” és „e” változó paraméterként szerepel.

Ide beillesztjük a „lebegő” adattípus alapját. A kitevő a negatív egész érték. Most a függvény alkalmazása után kapott eredményt az „eredmény” változóba mentjük, amely a következőkben az alatta lévő „cout” segítségével jelenik meg.

5. kód:

Kimenet:

Ez azt eredményezi, hogy a negatív kitevőt beillesztjük a kódunk lebegő alapszámába. Ezt a hatványértéket a „pow()” függvénnyel kapjuk.

Következtetés

Ebben az útmutatóban a C++ „pow()” funkcióját vizsgáljuk meg. Úgy definiáltuk, mint bármely szám hatványának kiszámítását, ahol ezt a „pow()” függvényt használjuk. Számos példát mutattunk be ennek a „pow()” függvénynek a különböző adattípusok számára történő alkalmazására a C++ programozásban. Kiszámoltuk annak a számnak a hatványát is, ahol a kitevő a negatív érték, és megjelenítettük az útmutatóban szereplő összes kód kimenetét.