C++ rint() függvény

Ma az egész érték kerekítésének egyik fontos funkcióját fogjuk tanulmányozni a C++ programozási nyelvben. Megtanuljuk, hogyan fogjuk megvalósítani ezt a kerekítési módszert. De előtte vessünk egy pillantást a C++ alapjaira, hogy a felhasználónak ne kelljen gondolkodnia.

A C++ egy procedurális és könnyen érthető objektum-orientált programozási nyelv, amely a programok számára világos struktúrát kínál, amely lehetővé teszi a kód kiértékelését ugyanazon a programon belül. Néha azonban felmerül egy összetett probléma, amelyet meg akarunk oldani. Ehhez több függvényt használunk a C++ nyelven, hogy az összetett problémát kisebb darabokra bontsuk, ezeket a függvényeket használtuk a programunkban. Ma pedig az egyik fontos függvényt tanulmányozzuk, az rint() függvényt a C++-ban.

Bevezetés

A C++ nyelvben az rint() függvény az az előre meghatározott függvény, amely az értéket a legközelebbi egész számra kerekíti. A bemeneti érték kerekítéséhez az aktuális kerekítési módot használjuk, amely a fesetround() mód. Az rint() függvény megértéséhez és pontosabb megismeréséhez ássunk mélyre, és nézzük meg, hogyan fogjuk megvalósítani ezt a függvényt C++-ban.

Szintaxis

Ismerjük meg az rint() függvény írási stílusát és megvalósítását C++-ban. Először megírjuk az rint() függvény visszatérési típusát. Az rint() függvény zárójelébe írjuk a bemeneti változó adattípusát, és átadjuk benne a bemeneti paramétert, így a bemeneti értéket a kerekített egész típusba kapjuk.

Paraméter

Input_variable: tetszőleges értéket tartalmazó változónév lehet. Például van egy x paraméterünk, amelyet le szeretnénk kerekíteni.

Hibák és kivételek

Ha átadjuk a 0 paramétert és a végtelen paramétert, cserébe az eredeti bemeneti értéket kapjuk. És ha a függvény kimenete kívül esik a visszatérési típus elfogadható paraméterein, akkor tartományhiba történhetett.

Visszatérési érték

Cserébe a bemeneti érték kerekített egész típusú értékét kapjuk.

01. példa

Kezdjük el megvalósítani az rint() függvény legelső és legegyszerűbb példáját, amelyet C++-ban fogunk megírni. Az rint() függvény megvalósításához szükségünk van egy C++ fordítóra. Nyissa meg a fordítót, és kezdje el írni a kódot.

A C++ programban először a programunkhoz kapcsolódó alapkönyvtárakat vesszük fel. Ezek a könyvtárak a C++ előre meghatározott könyvtárai. Csak egyetlen kódsort kell írnunk ahhoz, hogy ezeket a könyvtárakat belefoglaljuk, ahelyett, hogy több száz sort írnánk a könyvtár létrehozásához. A fájl felvételéhez először a „#” jelet írjuk, amely tájékoztatja a fordítót, hogy töltse be a fejlécfájlt, az „include” kifejezés a fejlécfájlból áll a programba, az „iostream” pedig az adatok fogadását és megjelenítését jelzi a felhasználótól. azt a felhasználónak.

A második fejlécfájlt is beépítettük a „#include ” előtaggal, hogy végre tudjuk hajtani a kerek függvényt, mivel ez egy matematikai függvény. Ezért használtuk a „cmath” könyvtárat. Annak érdekében, hogy az osztályok, függvények és változók ne használhassák ugyanazt a kontextust a teljes programban, ezután a „using namespace std” direktívát használtuk.

Ezután elkezdjük írni a main() függvényt, mert itt. Megírjuk a tényleges kódsort, vagy megvalósítjuk az implementálni kívánt függvényt. A main() függvény zárójelében deklaráltuk a két float típusú „X és Y” nevű változót, és különböző értékeket rendeltünk hozzájuk. Ezután meghívjuk a végrehajtani kívánt kerekítési függvényt, ami az rint() függvény. A függvényt úgy hívjuk meg, hogy először beírjuk a függvény nevét, ami az rint() függvény, majd az „X” bemeneti változót. Ezután kinyomtatjuk őket a cout() metódus beírásával és a függvény átadásával. Ugyanezt tettük az „Y” változóval is. A végén pedig 0-val térünk vissza a main() függvényhez, és bezárjuk a zárójelet.

Itt megvan a kívánt kimenet, ami az „X” értéke 9, az „Y” értéke pedig 1 egész szám típusban.

02. példa

Most menjünk tovább az rint() függvény második példájára C++ nyelven. Ebben a példában az aktuális módot használtuk, ami a fesetround() mód. A fesetround() metódus létrehozza az „aktuális kerekítési irányt” az rint() függvényben, amely a bemeneti értéket felfelé, lefelé, a leghangosabb és a nulla irányába irányítja.

Beépítettünk néhány alapvető könyvtárat a programban megvalósítandó funkciókhoz. Az első fejlécfájl az „#include ” az adatok beviteléhez és kiadásához. A második fejlécfájl az „#include ”, mert az rint() függvény egy matematikai függvény, a harmadik fejlécfájl pedig az „#include ”, így a fesetround() függvényt használhatjuk programunkban. Ezután beépítettük a „namespace std” előfeldolgozó direktívát.

Ezután meghívjuk a main() függvényt, és elkezdjük írni a tényleges kódsort. Először a double típusú „X” változót deklaráljuk, majd a C++ cin() metódusával megkapjuk az értéket a felhasználótól, majd a cout() metódussal kinyomtatjuk. Ezután meghívjuk az rint() függvényt, hogy kiírjuk az „X” legközelebbi kerekített értékét a cout() metóduson keresztül.

Most a fesetround() módszert használtuk az értékek felfelé és lefelé történő kinyomtatására. Ehhez hívja meg a fesetround() függvényt, és írja be a „FE_UPWARD”-t nagybetűkkel a függvény zárójelébe, és nyomtassa ki az rint() függvény átadásával a cout() metódusban. Ezután lefelé írjuk ki az értékeket, tehát írjuk be a fesetround() metódust és adjuk át a „FE_DOWNWARD”-ot nagybetűkkel, és írjuk be az rint() függvényt a cout() metódusba. A végén pedig térjen vissza 0-val a main() függvényhez, és zárja be a zárójeleket.

Lássuk az előző példa kimenetét:

Következtetés

Ebben a cikkben megismerkedtünk a függvények C++-ban betöltött szerepével, és kitértünk a fő témánkra, amely a C++ rint() függvénye. Megtanultuk, hogyan működik az rint() függvény C++-ban, és hogyan kapjuk meg a kerekített egész értéket a fesetround() metódussal. Néhány példát is implementáltunk minden kódsor részletes magyarázatába, hogy a felhasználó könnyen megértse a példákat.