A karakterlánc megfordításának technikái a C++ programozásban
Az általunk kifejlesztett kódspecifikációktól függően számos technika létezik a karakterlánc-visszafordítás megvalósítására a C++ programozásban. Ezek a technikák a következők:
- A „fordított()” metódus használata
- Az „strrev()” metódus használata
- A „for” ciklus használata
- A „while” ciklus használata
- A konstruktor felhasználása
1. példa:
Először három különböző fejlécfájlt importálunk, amelyek a következők: „algoritmus”, „iostream” és „string”. Ezeket a fejlécfájlokat bele kell foglalnunk, hogy a bennük meghatározott funkciókat használjuk. Az „algoritmus” fejlécfájl számos beépített funkciót tartalmaz, amelyek megkeresésére, rendezésére, számlálására, módosítására stb. állnak rendelkezésünkre.
Ezután az „iostream” funkciókat biztosít az adatok beviteléhez vagy kiadásához, és a „string” fejlécfájl is szerepel, mivel biztosítja a karakterláncadatokkal végzett munka során szükséges funkciókat. A fejlécfájlok alatt hozzáadjuk az „std” névteret. Itt a „main()” függvényt hívjuk meg.
Ezután elhelyezzük a „string” adattípust, és inicializáljuk az „originalStr”-t néhány karakterlánc adattal. Ezután kinyomtatjuk ezt a karakterláncot. Ezt követően a „reverse()” metódust használjuk, amely segít a karakterlánc megfordításában. Ebben a „reverse()” metódusban hozzáadjuk a „begin()” és „end()”-t az „originalStr” változóval együtt. Most ki is nyomtatjuk ezt a fordított karakterláncot, amelyet a „reverse()” metódus alkalmazása után kapunk.
1. kód:
#include
#include
#include
segítségével névtér std ;
int fő- ( )
{
karakterlánc eredetiStr = 'String fordított a C++ programozásban' ;
cout << – Az eredeti húr! << endl ;
cout << eredetiStr << endl << endl ;
fordított ( eredetiStr. kezdődik ( ) , eredetiStr. vége ( ) ) ;
cout << – A fordított húr! << endl ;
cout << eredetiStr ;
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet:
A fordított karakterlánc, amelyet a „reverse()” metódus kódunkban történő alkalmazása után kapunk, most az eredeti karakterlánccal együtt jelenik meg.
2. példa:
Először a fejléc fájlokat helyezzük el, majd a „namespace std”-t. Ezután a „main()” metódusban inicializáljuk a karaktertömböt úgy, hogy a „char” adattípust az „Org_str” változónévvel helyezzük el, és ide írjuk be a megfordítani kívánt karakterláncot. Ezután ezt az „Org_str”-et a „cout” segítségével jelenítjük meg.
Ez alatt az „strrev()” metódust használjuk a karakterlánc megfordításához, és az „Org_str” paramétert adjuk át ebben a függvényben. Most itt megfordult a karakterlánc. Ezután a fordított karakterláncot is visszaadjuk a „cout” segítségével.
2. kód:
#include#include
segítségével névtér std ;
int fő- ( )
{
char Org_str [ ] = 'String Reverse Program' ;
cout << Org_str << endl << endl ;
strrev ( Org_str ) ;
cout << 'Fordított karakterlánc' << endl ;
cout << Org_str ;
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet:
Itt jelennek meg az eredeti és fordított karakterláncok, amelyeket a kódunkban az „strrev()” metódus használatával kaptunk.
3. példa:
Ebben az esetben a fejlécfájlok a „névtér std” hozzáadása előtt szerepelnek. Ezután a „main()” meghívásra kerül, és a karakterlánc-változó hozzáadódik a „myOrgStr” névhez, és inicializálódik a karakterlánc adatokkal.
Ezek után deklaráljuk az „a” „int” változót, és a „cout” segítségével rendereljük a „myOrgStr” karakterláncot. Ez alatt a „for” ciklust használjuk, ahol inicializáljuk az „a” változót a „myOrgStr.length() – 1”-el, majd behelyezünk egy feltételt, amely „a >= 0”, és csökkentjük az „a” értékben. ”. Ez megfordítja a karakterláncunkat, és eltárolja a „myOrgStr[a]”-ban, és megjeleníti is, amikor a „myOrgStr[a]”-t a „cout”-ba helyezzük.
3. kód:
#include#include
segítségével névtér std ;
int fő- ( )
{
string myOrgStr = 'Helló Világ!' ;
int a ;
cout << myOrgStr << endl << endl ;
cout << 'Fordított karakterlánc' <= 0 ; a -- )
{
cout << myOrgStr [ a ] ;
}
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet:
Ez mind az eredeti, mind a fordított karakterláncokat rendereli, amelyeket a kódunkon keresztül kaptunk a „for” ciklus módszerével.
4. példa:
Itt importáljuk a „bits/stdc++.h” fejlécfájlt, így nem kell importálnunk a többi fejlécfájlt, mivel ez a fejlécfájl tartalmazza a függvény összes definícióját. Ezután beírjuk a „névteret std”. Itt létrehozunk egy „Rev()” nevű függvényt, amelyben a „string& myString”-t adjuk át ennek a függvénynek az argumentumaként. Itt hozzuk létre ezt a függvényt a karakterlánc megfordításához.
Ebben a függvényben elhelyezzük az „int” adattípusú „S_len” változót, és a „length()” függvénnyel inicializáljuk úgy, hogy ezzel elhelyezzük a „myString”-et. Ezután van egy másik változónk, amely az „int” adattípusú „no”, és inicializáljuk az „S_len-1”-el.
Ez alatt még egy változó inicializálódik, amely az „int” adattípus „a”-ja. Itt a „while()” ciklust használjuk, és feltételként adjuk hozzá az „a <= no”-t. Ezután a „swap()” metódust használjuk. Ez a „swap()” metódus segíti a karakterlánc-adatok cseréjét, majd a „no”-t a „no -1” értékkel inicializálja. Az „a”-t „a+1”-gyel is inicializáljuk.
Ezután meghívjuk a „main()”-t, amelyben inicializáljuk a „myString” változót a karakterlánc adatokkal, és kinyomtatjuk a karakterláncot. Ezután meghívjuk a „Rev()” függvényt, amelyet ebben a kódban hoztunk létre, és ennek a függvénynek a „myString”-et adjuk meg, amely megfordítja a karakterláncot, majd megjeleníti a fordított karakterláncot.
4. kód:
#includesegítségével névtér std ;
üres Fordulat ( húr & myString )
{
int S_len = myString. hossz ( ) ;
int Nem = S_len - 1 ;
int a = 0 ;
míg ( a <= Nem ) {
csere ( myString [ a ] ,myString [ Nem ] ) ;
Nem = Nem - 1 ;
a = a + 1 ;
}
}
int fő- ( )
{
karakterlánc myString = 'Imádok programozni' ;
cout << myString << endl ;
cout << ' \n Fordított karakterlánc' << endl ;
Fordulat ( myString ) ;
cout << myString ;
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet:
Itt bemutatjuk az eredeti karakterláncot és a fordított karakterláncot is, amelyet a „while()” ciklus és a „swap()” metódus felhasználásával kaptunk a kódunkban létrehozott függvényen belül.
5. példa:
Importáljuk a „bits/stdc++.h” fejlécfájlt az összes függvénydefinícióval. Ezért nincs szükségünk más fejlécfájlok importálására. Ezután beírjuk a „namespace std”-et, és itt hívjuk meg a „main()”-t. Ezután van egy „data” változónk a „string” adattípusból, és inicializáljuk a megfordítani kívánt karakterlánccal.
Ezt az eredeti karakterláncot visszafordítjuk úgy, hogy a „data” változót a „cout”-ba helyezzük. Ez alatt egy másik változót inicializálunk, amely a „revStr” azonos „string” adattípussal. Ezután az „rbegin()” és a „rend()” függvényeket használjuk, amelyek a fordított iterátorok, amelyeket hozzáadunk a karakterlánc megfordításához. A fordított karakterláncot a rendszer a „revStr” változóba menti, amely a „cout” mezőbe kerül, és a fordított karakterlánc ide kerül kinyomtatásra.
5. kód:
#beleértvesegítségével névtér std ;
int fő- ( )
{
karakterlánc adatok = 'A C++ a legjobb programozási nyelv' ;
cout << adat << endl << endl ;
string revStr = húr ( adat. rbegin ( ) , adatok. teszi ( ) ) ;
cout << revStr << endl ;
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet:
A kódhoz hozzáadott karakterlánc először itt jelenik meg. Ezután a fordított iterátorok felhasználásával kapott fordított karakterlánc a következőképpen jelenik meg:
Következtetés
A C++ programozás „string reverse” koncepcióját tárgyaljuk ebben a cikkben, ahol több technikát is megvizsgáltunk a karakterlánc megfordítására. Részletesen megvizsgáltuk az összes olyan módszert, amely segít megfordítani a karakterláncot C++ nyelven, és megfordítottuk a karakterláncot a C++ kódokban. Ebben a cikkben bemutattuk az eredeti és a fordított karakterláncokat a kódokban.