A Flag egy logikai változó, amely figyelmezteti a programozókat, ha egy bizonyos körülmény bekövetkezik. Ha egy logikai jelző igaz, az azt jelzi, hogy valamilyen feltétel fennáll. Ha egy logikai jelző hamis értéket jelent, akkor azt jelzi, hogy egy bizonyos feltétel nem igaz. Annak meghatározásához, hogy az predikátum elemzése „igaz” vagy „hamis”, az „argparse” logikai jelző elemzi az átmenő argumentumokat. Az „argparse” nevű szabványos Python-csomag használható a parancssori argumentumok értelmezésére. Ez jobban szabályozza a tevékenységet, és egyszerűen kódolható. Az útmutatás és a használati üzenet akkor jön létre a felhasználó számára, ha néhány hibás argumentumot adunk meg. Ezenkívül megmutatja a felhasználói problémák hibáit. Az „argparse” modul használata egyszerű. A store true beállítás alapértelmezett értéke False, míg a store false alapértelmezett értéke True. Az „argparse” modul használatához három kulcsfontosságú lépést kell betartanunk: először fel kell építeni egy elemzőt, több argumentumot adni az elemzőnek, és a paraméterek elemzését.
Szintaxis:
A Python „argparse” logikai jelzőhöz szükséges szintaxis az alábbiakban található:
A szintaxisnak először létre kell hoznia egy függvényt, amely tárolja azokat a változókat és könyvtárakat, amelyekben az argumentum átadásra kerül, és a feltétel a követelménynek megfelelően be van állítva. Két, bőbeszédű Boolean be van jelölve az „Igaz” vagy a „Hamis” értékre a feltételeinknek megfelelően.
1. példa: A Python „Argparse” logikai zászló egy nyugodt kiterjedésének használata
Az egyszerű logikai jelző egyszerűen elemzi azokat az argumentumokat, amelyek lehetnek egy- vagy többargumentumok, amelyek az argumentumforgatókönyv felé néznek, függetlenül attól, hogy az átadott feltétel „igaz” vagy „hamis”.
Most pedig beszéljük meg kódrészletünket innentől kezdve.
A kódunk elején importáljuk az „argparse” könyvtárát, amely a Python-argumentumok elemzésével foglalkozik. Ezután létrehozzuk a felhasználó által definiált „argparse_Boolean” függvényünket, és azt, hogy hol kell hozzárendelni a könyvtárhoz. Ezután az „argparse_Boolean” függvényünkben adjuk át az első argumentumunkat, amely a „cars” az „add_argument()” függvény segítségével. A második átadott argumentum egyszerűen hozzárendel egy „bőbeszédű”-t, ahol az általunk megadott végrehajtandó művelet tárolja az „igaz” szót. Most létrehozunk egy új „Boolean_flag” függvényt, amely az argumentumok elemzésére szolgáló előre meghatározott könyvtár meghívására szolgál. Végül a „print()” függvényt használjuk mindkét argumentumhoz, amelyek a „cars” és a „verbose”.
Az előző kódrészletből ezt a kimenetet kapjuk, ahol nem kap argumentumot, így a „none”-t jeleníti meg. A második argumentum nem található, vagy nem egyezik, ezért a „hamis” szót adja.
2. példa: A Python által indukált argumentumelemzés logikai értékként való felhasználása
Ez a példa valamiben hasonlít az előző példához. Itt megvitatjuk a logikai értékek műveleteit a felhasználó által meghatározott argumentumokhoz. Ha ki akarjuk választani a logikai bőbeszédű művelet argumentumait, akkor ezt a módszert használhatjuk.
Ebben a kódpéldában a könyvtár ugyanaz marad, mint az előzőben használt „argparse”. A létrehozott függvény neve „Boolean_parser”. Az általunk megadott argumentum két változó – „First_Variable” és „Second_Variable” –, ahol az első argumentum művelete „false”-ként, a második argumentum pedig „true”-ként kerül tárolásra. Végül meghívjuk a „Boolean_parser” függvényt a „parser_args()” függvény segítségével, és tároljuk a „Flag_Argument”-ben. A megjelenítéshez a „print()” függvényt használjuk, és hozzárendeljük a „Flag_Argument”-ben.
Ez az előző kódpélda kimeneti pillanatképe, amely a logikai értékeket „True”-ként dolgozza fel a „First_Variable”-hoz és „False”-ként a „Second_Variable”-hoz.
3. példa: Az „Argparse” logikai jelző használata a feltételes utasítások működtetésével
Ahogy a neve is sugallja, a program egy feltételes utasítást használ a feltételek kezelésére. Ezek a gyakorlatok jelentik a program iránymutatásait, amikor a felmerülő körülményekre adott válaszként döntéseket hoz. A Python fő feltételes utasításai az „If”, „if-else” és „switch” utasítások. Itt végigmegyünk az „if-else” feltételes utasításon.
A könyvtár ugyanaz az „argparse” marad, amikor az argumentumelemzéssel foglalkozunk. Az itt létrehozott függvény neve „parser_flag”. Az első hozzárendelt argumentum a „perform-action”, és az itt megadott alapértelmezett érték „False”, ahol az „action” az „igaz” értéket tárolja. Az argumentum átadása után létrehozunk egy új „arguments_flag” nevű függvényt, és meghívjuk az előző felhasználó által definiált „parser_flag” függvénnyel az argumentumokkal együtt. Itt az „if-else” feltételes kijelentésünket alkalmazzuk. Az „if-feltétel” eltárolja, hogy az átadott argumentum igaz-e a „print()” függvény és a „Művelet végrehajtása” print utasítás után. Az „else-condition”-ban, ha az első argumentumelemzés nem „igaz”, hajtsa végre a „false” „else-statement”-ét „alapértelmezett”-ben. Végül kétszer használjuk a „print()” függvényt a print utasításokhoz, amely az argumentumok végrehajtásával jeleníti meg a műveletet.
A kimeneti pillanatkép meghatározza, hogy az átadott argumentum az „else-statement”-et „False” szóhasználattal futtatja, a kódban megadott nyomtatási utasításokkal.
4. példa: A Python „Argparse” logikai jelzőjének használata a „Distutils” modul működtetésével
A Python-telepítés a „distutils” modul segítségével le tudja fordítani és újratelepíteni a könyvtárakat. Az új modulok lehetnek C nyelven írt kinövések, sima Python modulok, vagy olyan eszközök és szolgáltatások gyűjteményei, amelyek a Python nyelven írt modulokat tartalmazzák.
Az „argparse” könyvtár importálása után alkalmazzuk a „distutils.util” modult a „strtobool” kiegészítő könyvtárának importálásával. Ezután elhamvasztjuk a „python_argparse r” fájlt, és összekapcsoljuk a könyvtárral. Ezt követően hozzáadunk egy argumentumot a „boolean” „python_argparse r”-ben. A megadott típus a „lambda”, és a „b” változóban van tárolva, amely az „strtobool” könyvtárhoz van hozzárendelve. Az „alapértelmezett” feltétel logikai értéke itt „True”, a „const” pedig „False”-ra van állítva. Az elemzés után a létrehozás után a „boolean_arguments”-ben tároljuk. Ezután a „print()” függvényben meghívjuk a „boolean_arguments”-t.
Az átadott argumentum beolvasásakor a kimenet „True”-t jelenít meg, mivel a feltétel alapértelmezés szerint megvalósul.
5. példa: A Python „Argparse” logikai jelzőjének használata a „Distutils” modul feltételes utasításokkal történő működtetésével
A feltételes utasítások a distutils modullal együtt működtethetők, hogy megvalósítsák az argumentumelemzés jelenségét a logikai jelzőben.
Vessünk egy pillantást a kódrészletre, hogy felfedezzük a feltételes utasítás és a distutils modul együttes használatát. Ebből a célból importáljuk az „argparse” könyvtárat, és alkalmazzuk a „distutils.util” modult. Ezután hasonlóan importáljuk az előző példában használt „strtobool” könyvtárat. Az általunk létrehozott függvény neve „bool_parser” az argumentumok elemzéséhez. Adjuk hozzá a „kind” argumentumot és a „type” értéket „str”-ként, „nargs”-t „?”-ként, „const”-t „False”-ként és „default”-t „igaz”-ként. Most létrehozzuk a „bool_arguments” új függvényét, amelyhez hozzárendeljük az előző függvényt az elemzett argumentummal együtt. Itt a feltétel utasítást alkalmazzuk, ahol az „if” feltétel meghatározza, hogy ha az átadott argumentum jelen van, akkor az „Igaz” értéket jeleníti meg a „Logiai jelzője van” nyomtatási üzenettel együtt. Ezután kiírja annak a „fajta” argumentumnak a bőbeszédét, amelyet a „print()-ben rendeltünk hozzá”. Ellenkező esetben alapértelmezés szerint „hamis” lesz logikai kifejezésként.
A kimeneti pillanatképen láthatjuk, hogy az if-állítás igaz, így a nyomtatási utasításunkkal együtt „True”-t jelenít meg.
Következtetés
Cikkünkben bemutattuk a logikai zászló argumentumelemzésének főbb fogalmait. Ebből a célból öt példát használtunk, hogy mélyen és egyszerűen elmagyarázzuk a témát. Az argumentumelemzést az „if” vagy „else”, „distutils” modul feltételes utasításainak és a „distutil” modul feltételes utasításainak használatával tárgyaltuk. Ezekkel a módszerekkel átadtuk az argumentumot az „igaz” vagy „hamis” logikai jelző fogalmával együtt. Az argumentum elemzése után reprezentatív adataink szerint reprezentálja annak verbosát.