A tartomány a következőképpen számítható ki:
Hatótávolság = Maximális érték – Minimális értékA NumPy ptp() metódus szintaxisa
A NumPy ptp() metódus a következőképpen deklarálható:
x = NumPy. ptp ( arr , tengely = egyik sem , ki = egyik sem , tartsa homályosan = < értéktelen > )
A NumPy ptp() metódus paraméterei
Most megvitatjuk a ptp() függvény által elfogadott argumentumok leírását:
Arr = Arr a bemeneti tömb adatait jelöli.
Tengely = A tengely azt jelenti, amely mentén a tengelytartomány található. Alapértelmezés szerint a bemeneti tömb simított formában működik. A lapított tömbmunkát jelent minden tengelyen. Ha a tengely értéke 0, akkor az az oszlop menti tartományt jelöli. Ha pedig a tengely értéke 1, akkor az a sor menti tartományt jelenti.
Ki Az = Out egy alternatív tömböt jelent, amelyben a kimenetet vagy az eredményt tárolni szeretnénk. A tömb méreteinek meg kell egyeznie a kívánt eredmény méreteivel.
Tartsa Dims = Ez is egy opcionális argumentum. Ez a paraméter akkor hasznos, ha a kimeneti tömb hibás, vagy balra van redukálva egy mérettel, akkor kijavítja a tömb eredményeit.
A NumPy ptp() metódus visszatérési értéke
A visszatérési érték a végrehajtott kód kimenetét jelenti. A NumPy ptp() metódus visszaadja a tömb tartományát. Skaláris értékeket ad vissza.
1. példa:
Ebben a példában megvitatjuk, hogyan lehet megkeresni vagy kiszámítani egy 1D tömb tartományát a NumPy ptp() függvény segítségével.
Kezdjük a kódot a szükséges könyvtár importálásával. Integrálnunk kell a Python NumPy modulját np-ként. Ezután a következő utasításban egy egydimenziós tömböt inicializáltunk „arr”-ként, és különböző értékeket rendeltünk hozzá. Ezután a print() metódussal megjelenítettük a „Given array is” utasítást. Ismét a print() függvényt használjuk az adott egydimenziós tömb elemeinek kinyomtatására. Az „Adott tömb tartománya” utasítás a print() metódus használatával kerül kinyomtatásra. Az utolsó lépésben a NumPy ptp() metódust alkalmazzuk a megadott tömb tartományának megkeresésére. A tartomány megtalálásához körülbelül mínusz a minimális érték a maximális értékhez képest. A print utasítás az adott 1D tömb számított tartományát is megjeleníti.
Van egy eredményünk, amelyben az adott tömb egy tartománya marad.
2. példa:
Ebben az esetben látni fogjuk, hogyan kaphatunk egy 2D tömb tartományát a NumPy ptp() függvény meghívásával.
Először is, egy fontos és kötelező lépés a Python NumPy-könyvtárának importálása. np.-ként importáltuk. Ezután a „DATA” változót vettük, és különböző értékeket rendeltünk ehhez a „DATA” változóhoz. Átadtuk a kétdimenziós tömböt, így megkapjuk a kétdimenziós tömb tartományát. A 2D tömbben felvett értékek a következők: [[2, 15], [10, 1]]. A print() metódus deklaráltan megjeleníti a 2D tömb szükséges elemeit kimenetként. Ismét meghívtunk egy print() függvényt, hogy megmutassuk az „Adott 2D tömb tartománya” utasítást. Végül meghívtunk egy np.ptp() függvényt, hogy megtaláljuk a 2D tömb tartományát. Ez a függvény a megadott 2d tömb értékeit tartalmazza paraméterként.
A kimenetben a 2D tömb 14-es tartománya van, és a következőképpen számítjuk ki: maximális érték – minimális érték.
3. példa:
Itt megfigyeljük a 2D tömb soronkénti tartományának kiszámításának módszerét a NumPy ptp() használatával.
Mint már tudjuk, a könyvtár importálása a legfontosabb lépés. Tehát ebben az esetben a kód végrehajtásához np-ként beépítettük a NumPy modult. Ezután az „X”-et deklarálta, és megtartotta a kétdimenziós tömb elemeit. Ezután a print() függvény segítségével jelenítse meg a „Az adott tömb van” sort. A nyomtatási funkció a kétdimenziós tömböt is kinyomtatja. Most a NumPy ptp() metódus meghívásával találjuk meg az adott tömb tartományát úgy, hogy az „axis” paramétert tengely = 1-ként adjuk meg. Ez megadja a kétdimenziós tömb tartományát soronként.
A végeredményben megkapjuk a 2D tömb soronkénti tartományát, ahogy az „tengely” paraméter 1-es értéke.
4. példa:
Nézzük meg, hogyan szerezhetjük meg egy 2D tömb oszloponkénti tartományát a NumPy ptp() használatával.
Ebben az esetben megtudjuk, hogyan lehet egy 2D tömb tartományát függőlegesen megkeresni. Az első lépés a NumPy könyvtár integrálása. A második lépés az 'Y' változó inicializálása bemeneti 2D tömbként a tömb értékeinek tárolására. A harmadik lépés a NumPy 2D tömb értékeinek kinyomtatása a print() függvény meghívásával, az „Y” értékeit argumentumként átadva. A negyedik lépésben ismét a print utasítást hívjuk meg, hogy megjelenítse a „Az adott tömb tartománya, ha a tengely = 0” kifejezést. Végül hívja meg az np.ptp() függvényt, hogy megkapja a definiált 2D tömb tartományát. Ennek a módszernek két argumentuma van, amelyek magukban foglalják a szükséges tömböt és az „tengely” paramétert. Itt az „tengely” argumentum értékét 0-ra állítjuk, mert meg akarjuk találni a 2D tömb tartományát oszloponként.
A program sikeres végrehajtása után a következő kimenetet kapjuk:
Következtetés
A NumPy ptp() metódus jobb megértése érdekében az útmutatóban számos témakört tárgyaltunk. A NumPy ptp() metódus szintaxisa, paraméterei és visszatérési értéke mind megtalálhatók. Az első kódban az egydimenziós tömb tartományát számoltuk ki, a második példában pedig a kétdimenziós tömb tartományát. A 2D tömb tartományát soronként és oszloponként is kiértékeltük az utolsó két esetben.