Kimeneti formázás C++ nyelven

Ez a cikk a kimeneti formázásról szól C++ nyelven. A kimeneti formázás egy rugalmas megvalósítás a programozási nyelvben, amely a kimenetet megfelelően strukturált és észlelhető módon jeleníti meg. A C++ nyelven a kimeneti szintaxis megjelenítése nagyon egyszerű és könnyen érthető a felhasználó számára. A kimeneti formázás emellett javítja a felhasználói élményt, és a felhasználó könnyen tisztán tudja olvasni a hibaüzenetet a kimeneti képernyőn. A kimeneti manipuláció csak a C++ „iomanip” vagy „iostream” fejlécfájljaiból lehetséges. Itt részletes példák segítségével bemutatjuk a kimeneti formázás szinte minden aspektusát.

Az Output Stream alapjai C++ nyelven

A szabványos könyvtárat kifejezetten a C++ „iostream” fejlécének nevezett bemeneti és kimeneti műveletekhez tervezték. A fejlécből a kimenethez használt alapvető szabványos kimeneti adatfolyam objektum az „std::cout”. Ezt fogjuk használni a formázás megvalósításához a szükséges specifikációk alkalmazásával. Ez a stream objektum releváns adatokat küld a szabványos kimeneti konzolnak.

1. példa: Jelenítse meg az adatokat a konzol képernyőjén

Ebben a példában minden olyan adatot megjelenítünk, amely a konzol képernyőjén megjelenik kimenetként az „std::cout” formázási objektum használatával. Az ehhez a forgatókönyvhöz kapcsolódó kódrészlet az alábbiakban található:

A bemeneti/kimeneti adatfolyam-objektumot tartalmazó szabványos könyvtár az „iostream”, amely a mellékelt fejlécben található. E fejléc használata nélkül a kódban nem használhatjuk az „std::cout” utasítást a kimenetre. Tehát miután ezt a könyvtárat hozzáadtuk a kódhoz, felépítjük a fő függvényt, amelyben logikát készítünk a kimeneti formázáshoz. A fő függvényben két változót veszünk, amelyek inicializálása „digit int adattípussal” és „numerikus kettős adattípussal”.

A számjegyváltozó értéke „42”, a numerikusé pedig „6.64535”. Most ennek a két változónak az értékét szeretnénk megjeleníteni az ablakkonzol képernyőjén. Itt egy „std::cout” kimeneti formázási utasítást használunk, amely először jeleníti meg az üzenetet. Ezt követően a „<< számjegy” az inicializált értéket veszi fel, a „<

Amint az az adott kimeneten látható, ugyanaz a szöveg jelenik meg a konzol képernyőjén, amely a kódrészletben „Std::cout” szöveggel van írva. Itt a számjegyhez tartozó egész érték jelenik meg. A következő sorban a numerikus érték duplán is megjelenik, mint „6.64535”.

2. példa: Kimenet formázása precíziós manipulátorokkal

Ebben a példában a manipulátor függvényt a pontosság érdekében „setprecision()”-ként választjuk ki a C++ nyelven. A manipulátorok olyan meghatározott módszerek, amelyek célja a kimeneti adatfolyammal használt adatok formázásának megváltoztatása. A precíziós halmazok () is olyan manipulátorok, amelyek a lebegőpontos számok tizedesjegyeinek számával dolgoznak. Ez a módszer a tizedesjegy utáni lebegőpontos számok pontosságát állítja be.

A precíziós módszert a „ ” fejlécfájl határozza meg. A metódusokban áthaladó argumentum dönti el, hogy az adott számban egy szignifikáns szám teljes számjegye legyen. Az „std::cout” kimeneti formázási adatfolyam objektum segítségével megjeleníthetjük az egész szám értékét a konzol képernyőjén. Ennek a forgatókönyvnek a kódrészlete az alábbiakban található:

Itt a tetején definiáljuk a szükséges kimenettel kapcsolatos fejlécfájlokat. A fő függvényben veszünk egy változót, amelynek adattípusa lebegő. Ezt követően átadjuk a beállított precizitású metódust az argumentumértékkel rendelkező „cout” kimeneti stream objektumnak, és ennek mentén adjuk át a számjegy változót.

Kimenet:

Ennek a kódnak a kimenete az alábbiakban található:

A (3) beállítási pontosságban a 3 azt jelenti, hogy a tizedesvessző után csak 3 jelentős számjegy kerül felhasználásra.

3. példa:  Jelenítse meg a kimeneti dátumot és az időformátumot

Ez egy másik példa a C++ kimeneti formázásához. Megtanuljuk, hogyan lehet egyszerűen, egyetlen lépésben megjeleníteni a dátumot és az időt a konzol képernyőjén. A C++ nyelven a dátum és az idő formátuma a ' < iomanip>” és „” fejlécek. Itt az ehhez a forgatókönyvhöz kapcsolódó kódrészlet a következőképpen csatolva van:

A fejlécekben hozzáadjuk a kimeneti könyvtárakat. A dátumhoz és az időponthoz az „#include ” kifejezést használjuk. A fő függvényben vesszük a „currentTime” változót, és átadjuk az „std::time(nullptr)” függvényt, amely az aktuális időt „std::time_t” objektumként adja vissza paraméterként. Ez a funkció lekéri az aktuális időt a rendszertől, és eltárolja a „currentTime” változóban az eltelt másodpercek számával. A „localTime” változó a helyi időt az „std::localtime” függvény segítségével tárolja. Ezt követően az „std::put_time()” és a megadott „Y-%m-%d” formátum átadásával jelenítjük meg az aktuális dátumot a sor végén. A második kimeneti sorban az aktuális időt nyomtatjuk a „%H: %M:%S” formátum átadásával a sor végén. Ez a dátum és idő kimeneti formázása, amelyet a put_time() metódusban határozunk meg az „std::cout”-ban. Ennek a függvénynek a kimenetét a következőképpen említjük:

Amint látjuk, az aktuális dátum ugyanabban a formátumban jelenik meg, mint a kódban „Év-Hónap-Nap”. A következő sorban a második sor kimenete a rendszer aktuális idejeként jelenik meg, amely megegyezik a megadott kódformátummal. Így a kimeneti formátumokat különbözőképpen tudjuk megjeleníteni.

Következtetés

Összegezve, a kimeneti formázás alapvető eszköz, amely a kimeneti adatfolyam objektumokat tartalmazza, hogy megjelenítse ezeket a különböző formátumokat a konzolablakban a felhasználó láthatósága és megértése érdekében. Az „std::cout”, manipulátorok és egyéb funkciók még hasznosabbá tehetik ezt a koncepciót. Ne feledje, hogy a kimenethez szükséges könyvtárak meghatározását a programban kell elvégezni. A felhasználó ezeket a példákat az önmegértés érdekében is használhatja, és a jobb tanulás érdekében alkalmazhatja környezetében. A fejlesztők könnyen fejleszthetik a kimeneti képernyőt a kimeneti formázás segítségével.