1. példa:
Ebben a C++-kódban az „iostream” és a „cmath” fejlécfájlok szerepelnek. Az „iostream” fejlécfájl az input/output műveleteket a cin\cout függvények felhasználásával hajtja végre, mivel ezek a funkciók az „iostream” fejlécfájlban vannak definiálva. Ide kerül a „cmath” fejlécfájl az adatokon végzett matematikai műveletek végrehajtásához. A „namespace std” előrébb kerül. Ezután hozzáadódik az illesztőprogram kódja, amely a „main()”. Ez alatt a „szám”-ot használjuk a „float” adattípussal. Az itt beállított „szám” értéke „4,6”.
Ezután hozzáadjuk a „cout()” függvényt, amely kiírja a benne megadott adatokat. Először megjelenítjük az előzőleg inicializált float számot. Ezután a „floor()” függvényt használjuk, és a „num”-t adjuk meg ennek a „floor()” függvénynek az argumentumaként. A „floor()” függvény alkalmazása után ki is nyomtatjuk az eredményt.
1. kód:
#include
#include
segítségével névtér std ;
int fő- ( )
{
úszó az egyiken = 4.6 ;
cout << 'A szám' << az egyiken << endl ;
cout << 'Ennek a számnak a padlója: << padló ( az egyiken ) << endl ;
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet:
Ebben a kimenetben a szám „4.6”. De ha a „floor()” metódust alkalmazzuk, akkor „4”-et ad. Ez azt mutatja, hogy a „floor()” metódus olyan számot ad vissza, amely kisebb vagy egyenlő, mint az adott szám.
2. példa:
Itt két „iostream” és „cmath” nevű fejlécfájlt adunk meg. Ezután elhelyezzük a „namespace std”-t, és deklaráljuk a „main()” függvényt. Ezt követően négy változót deklarálunk „float” adattípussal. Ezek a változók neve „szám_1”, „szám_2”, „szám_3” és „szám_4”. A „4.9”-et a „szám_1”-hez, a „-6.4”-et a „szám_2-hez”, az „5.1”-et a „szám_3-hoz”, a „8”-at a „szám_4-hez” rendeljük. Ezután alkalmazzuk a „floor()” függvényt a „szám_1” változóra, és kiírjuk az értéket, valamint az eredményt, amelyet a „floor()” függvény alkalmazása után kaptunk erre a számra. Ugyanígy kinyomtatjuk az összes értéket és ezeknek az értékeknek az eredményét, amit a „floor()” függvényből kaptunk úgy, hogy argumentumaként ebbe a függvénybe helyezzük őket.
2. kód:
#include#include
segítségével névtér std ;
int fő- ( )
{
úszó szám_1, szám_2, szám_3, szám_4 ;
szám_1 = 4.9 ;
szám_2 = - 6.4 ;
szám_3 = 5.1 ;
szám_4 = 8 ;
cout << 'Az első szám' << szám_1 << ' és a padlója a ' << padló ( szám_1 ) << endl ;
cout << 'A második szám' << szám_2 << ' és a padlója a ' << padló ( szám_2 ) << endl ;
cout << 'A harmadik szám' << szám_3 << ' és a padlója a ' << padló ( szám_3 ) << endl ;
cout << 'A negyedik szám' << szám_4 << ' és a padlója a ' << padló ( szám_4 ) << endl ;
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet:
A „4,9” érték „4”-et ad vissza a „floor()” függvény alkalmazása után. Ezután a „-6.4”-et tesszük ebbe a „floor()” függvénybe, és visszaadja a „-7”-et, ahogy az alábbiakban látható. Az „5.1” szám eredménye „5” a „floor()” metódus alkalmazása után. Ugyanez az eredmény jelenik meg, mivel a „8” a „8”-at adja vissza alsó értékként:
3. példa:
Itt a „floor()” függvényt alkalmazzuk az egész értékekre. Először inicializáljuk az „érték_1” és „érték_2” nevű egész változókat. Az „érték_1” inicializálása „5”, az „érték_2” pedig „-8”-cal. Ezután helyezzük el a „cout”-ot, ahol hozzáadjuk a „floor()” függvényt, amelyben az „érték_1” értéket adjuk át az első „cout” utasításban. A következő „cout”-ban a „floor()”-t használjuk, ahol az „érték_2” paramétert adjuk át. Most a „floor()” függvényt alkalmazza ezekre az értékekre, és kiírja őket a képernyőre.
3. kód:
#include#include
segítségével névtér std ;
int fő- ( )
{
int érték_1, érték_2 ;
érték_1 = 5 ;
érték_2 = - 8 ;
cout << 'Az első egész szám' << érték_1 << ' és a padlója a ' << padló ( érték_1 ) << endl ;
cout << 'A második egész szám' << érték_2 << ' és a padlója a ' << padló ( érték_2 ) << endl ;
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet:
Ez az eredmény azt mutatja, hogy az „5” értéke „5”-öt ad a „floor()” függvény kiszámítása után, a „-8” pedig „-8”-at a „floor()” függvény alkalmazása után.
4. példa:
Itt alkalmazzuk a „floor()” függvényt a „double” adattípus értékeire. Ide soroljuk az „iomanip” fejlécfájlt is, amely segít a „setprecision()” függvény használatában, mivel ez a függvény ebben a fejlécfájlban van deklarálva. Ezután ezt a függvényt kell használnunk a kódunkban. Most inicializáljuk a „d_1”, „d_2” és „d_3” változókat az értékekkel. Ezután van a „cout”, amelybe beírjuk a „setprecision()” parancsot, amely segít a „dupla” adattípus szám pontos értékének meghatározásában a szükséges tizedesjegyek számával. Paraméterként itt a „10”-et adjuk meg. Ezután kinyomtatjuk az értékeket, alkalmazzuk a „floor()” függvényt ezekre, és kinyomtatjuk.
4. kód:
#include#include
#include
segítségével névtér std ;
int fő- ( )
{
kettős d_1 = 4,99986399 , d_2 = - 6,9612499 , d_3 = 9,00320 , d_4 = 3 000 000 ;
cout << beállított pontosság ( 10 ) << 'Az első kettős érték' << d_1 << ' és az emelet: ' << padló ( d_1 ) << endl ;
cout << beállított pontosság ( 10 ) << 'A második kettős érték' << d_2 << ' és az emelet: ' << padló ( d_2 ) << endl ;
cout << beállított pontosság ( 10 ) << 'A harmadik kettős érték' << d_3 << ' és az emelet: ' << padló ( d_3 ) << endl ;
cout << beállított pontosság ( 10 ) << 'A negyedik kettős érték' << d_4 << ' és az emelet: ' << padló ( d_4 ) << endl ;
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet:
Itt jelennek meg azok az értékek, amelyeket a „floor()” függvény kiszámítása után kapunk. A „floor()” függvényt alkalmaztuk a kettős adattípus értékeire ebben a kódban:
5. példa:
Miután mindhárom fejlécfájlt ide foglaltuk, elhelyezzük a „namespace std” és a „main()” karakterláncot. Ezután a „-0.000” érték bekerül a „floor()” függvénybe paraméterként. A „cout()”-t is használjuk. Ezután az „INFINITY”-t a „floor()” függvény paramétereként helyezzük el. Ez alatt hozzáadjuk a „-INFINITY”-t a „floor()” függvény paraméteréhez. A végén beszúrjuk a „NAN”-t paraméterként. Mindezek a „floor()” függvények a „cout” utasításon belül kerülnek felhasználásra.
5. kód:
#include#include
#include
segítségével névtér std ;
int fő- ( )
{
cout << 'Az érték -0.000, a padló pedig' << padló ( - 0.000 ) << endl ;
cout << 'Az érték VÉGTELEN, a padló pedig' << padló ( VÉGTELENSÉG ) << endl ;
cout << 'Az érték -VÉGTELENSÉG, a padló pedig' << padló ( - VÉGTELENSÉG ) << endl ;
cout << 'Az érték NaN, a padló pedig' << padló ( BAN BEN ) << endl ;
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet:
A „-0.000” értéke „-0”-val tér vissza a „floor()” függvény végrehajtása után. Az „INFINITY” és „-INFINITY” „inf” és „-inf” értékeket ad vissza a „floor()” függvény végrehajtása után. Ezenkívül a „NAN” „nan”-t ad vissza a „floor()” függvény végrehajtása után.
Következtetés
A C++ programozás „floor()” függvényét itt alaposan tárgyaljuk. Elmagyaráztuk, hogy a „floor()” függvény azt az értéket adja vissza, amely kisebb vagy egyenlő, mint a függvénynek paraméterként adott szám. Ebben az oktatóanyagban ezt a függvényt egész számokra, lebegőpontokra és dupla adattípusú számokra alkalmaztuk. Az összes példát itt részletesen tárgyaljuk.