A C++ egy nagyon egyszerű és könnyen megtanulható nyelv, mivel egy objektum-orientált programozási nyelv, amely meghatározott szerkezetű programokat biztosít, és lehetővé teszi a kód olvashatóságát ugyanabban a programban.
Bevezetés
A string a C++ egyik adattípusa, és több elem gyűjteménye, amelyet karaktereknek nevezünk. A C++ string számos funkciót hajt végre, de itt van néhány olyan függvény, mint a stold(), a stof() és a stod(). Ezek a karakterlánc-függvények ugyanazokkal a funkciókkal rendelkeznek, mint a karakterlánc-érték más adattípusokká történő elemzésére vagy konvertálására. Most pedig lássuk, hogyan működnek ezek a funkciók.
Std::std
Az std::stold() karakterlánc függvény azt jelenti, hogy egy karakterlánc értékét hosszú duplává alakítja.
Szintaxis
Először a „long double” kulcsszót írjuk, ami azt mutatja, hogy az értéket hosszú duplává alakítjuk. Ezután megírjuk a karakterlánc metódus nevét, amelyet végrehajtani szeretnénk. Ebben az esetben a stold() értéke, majd a zárójelben adjuk át a paramétereket.
Paraméterek
str: a bemeneti karakterlánc értéke, amelyet hosszú duplává akarunk konvertálni.
pozíció: egy egész szám címe, amely a legelső konvertálatlan karakter indexének tárolására szolgál.
Visszatérési érték
Cserébe a bemeneti karakterlánc konvertálásával long double típusban kapjuk meg az értéket.
Példa
Kezdjük el a stold() függvény első példájának megvalósítását. Először is szükségünk van egy C++ fordítóra a programunk írásához és végrehajtásához.
A C++ programban először a fejlécfájlokat fogjuk beilleszteni, hogy elkerüljük a kód ismételt megírását, és a program pontos és fókuszált tartása mellett kezeljük. Először a „#” jelet írjuk, amely a fordítóprogramot a fejlécfájl betöltésére irányítja. Ezután megírjuk az „include” előfeldolgozó direktívát, amely arra szolgál, hogy a fordítónak utasítsa a fejlécfájlt a tényleges program fordítása előtt. Ezután írjuk a fejlécfájl nevét „iostream”, a szabványos input-output függvényt C++-ban. Még egy fejlécfájlt deklarálunk a programban szereplő karakterlánc-értékek használatához, ez a „#include
#include
névtér std használatával ;
int fő- ( )
{
string str = '1,0545' ;
cout << 'A bemeneti karakterlánc értéke: ' << str << ' \n ' ;
hosszú kettős a = makacsság ( str ) ;
cout << 'Az eredményül kapott hosszú kettős érték: ' << a << ' \n ' ;
Visszatérés 0 ;
}
A fejlécfájl megírása után kezdjük el írni a program tényleges kódsorát. Először a main() függvényt írjuk fel. A C++ nyelven minden program tartalmaz egy main() függvényt, és a program a main() függvénnyel kezdődik. Amikor egy C++ program fut, a main() függvény azonnali végrehajtási vezérlést kap. Ezután deklaráltunk egy „str” változót, amelynek adattípusa „string”, majd hozzárendeltük az „str” értéket, amely „1.0545”. Az érték kinyomtatásához a felhasználói képernyőn a „cout” módszert alkalmaztuk, és átadtuk az „str” változót benne. Ahogy a „cout” metódus végén látható, a „\n” formátum-specifikátort használtuk, hogy a program következő új sorára tudjunk lépni.
Megírjuk azt a string függvényt, amelyet megvalósítani fogunk, ez a stold() függvény. Először felírjuk a „long double” adattípus nevét, amelyre konvertálni szeretnénk az „1.0545” bemeneti karakterláncot. Ezután deklaráljuk az új „a” változót, amelyen tárolni szeretnénk a hosszú dupla karakterláncot. Ezután meghívtuk a stold() függvényt, és az „str”-t adtuk át a függvény argumentumának, majd ezt a „cout” metódussal nyomtattuk ki.
Íme a fent megvalósított program kívánt kimenete:
Std::anyag
Az std::stof() karakterlánc függvény a karakterlánc értékének lebegőpontos számmá alakítását jelenti.
Szintaxis
Először a „float” kulcsszót írjuk, amely azt mutatja, hogy az értéket lebegő adattípussá alakítjuk. Ezután megírjuk a végrehajtani kívánt karakterlánc-metódus nevét, ami a stof() függvény. Ezután a függvényzárójelben adjuk át a paramétereket.
Paraméterek
str: a bemeneti karakterlánc értéke, amelyet hosszú duplává akarunk konvertálni.
idx: a metódus a mutató által mutatott size-t objektum értékét az str elemre állítja, amely közvetlenül az egész érték után jön. Alternatív megoldásként ez a beállítás lehet nulla mutató, amely esetben nem használjuk.
Visszatérési érték
Cserébe a bemeneti karakterlánc átalakításával lebegőpontos számtípusú értéket kapunk.
Példa
Íme egy másik példa a stof() karakterlánc-függvényre, amely a karakterlánc értékének float típusba történő elemzésére szolgál. Kezdjük a példa elmagyarázásával, először mindig a függvényekhez kapcsolódó fejlécfájlokat adjuk meg azoknak a függvényeknek, amelyeket ebben a programban fogunk megvalósítani. Itt található az „#include
#include
névtér std használatával ;
int fő- ( )
{
string val = '2541' ;
cout << 'A bemeneti karakterlánc értéke: ' << val << ' \n ' ;
úszó res = por ( val ) + 1000 576 ;
cout << 'Az eredő lebegő érték: ' << res << ' \n ' ;
Visszatérés 0 ;
}
Ezek után felírjuk a main() függvényt, amelyben a lefordítani kívánt program tényleges kódsorát implementáljuk. A main() függvénytörzsben deklaráltunk egy „val” nevű változót, amely karakterlánc típusú, és a „2541” értéket a „val”-hoz rendeltük. Ezután „cout” módszerrel kinyomtattuk. És megvalósítottuk a „stof()” karakterlánc függvényt. Először felírjuk a „float” adattípus nevét, amelyre konvertálni szeretnénk a karakterláncot, és van egy másik „res” változónk, amely a függvény értékének tárolására szolgál. Megírtuk a „stof()” függvényt, átadtuk benne a „val” karakterlánc változót, és hozzáadtunk egy értéket is. Kinyomtattuk a „cout” metódussal, és a végén visszaadtuk a 0-t a fő függvénynek.
Lássuk a fenti leírási illusztráció kimenetét:
Std::állt()
Az std::stod() karakterlánc függvény azt jelenti, hogy egy karakterlánc-értéket dupla típussá alakít.
Szintaxis
Először a „double” kulcsszót írjuk, amely azt mutatja, hogy az értéket kettős adattípussá alakítjuk. Ezután felírjuk a végrehajtani kívánt karakterlánc metódus nevét, ami a stod() függvény, majd a függvény zárójelébe adjuk át a paramétereket.
Paraméterek
str: a bemeneti karakterlánc értéke, amelyet hosszú duplává akarunk konvertálni.
pozíció: egy egész szám címe, amely a legelső konvertálatlan karakter indexének tárolására szolgál.
Visszatérési érték
Cserébe a bemeneti karakterlánc átalakításával dupla típusban kapjuk meg az értéket.
Példa
Íme egy példa a stod() karakterlánc-függvényre, amely a karakterlánc dupla típusúvá alakítására szolgál. Az alábbi kódrészletben először a fejlécfájlokat fogjuk tartalmazni. És akkor beleírjuk a „névteret std”.
#include#include
névtér std használatával ;
int fő- ( )
{
karakterlánc x = '835621' ;
cout << 'A bemeneti karakterlánc értéke: ' << x << ' \n ' ;
kettős Val vel = állt ( x ) + 2.10 ;
cout << 'A kapott kettős érték: << Val vel << ' \n ' ;
Visszatérés 0 ;
}
A main() függvényben először deklaráljuk az „x” karakterlánc típusú változót, és hozzárendeljük az értéket, hogy végre tudjuk hajtani a stod() függvényt. Ezután felírjuk a „double” típusnevet, amelyre az adott „x” karakterláncot elemezni szeretnénk, majd deklaráltuk az új „z” dupla változót, és eltároltuk benne a stod() függvényt. A stod() függvényben átadtuk az „x” karakterláncot, és hozzáadtuk a „2.10” értéket. Nézzük meg a program kimenetét, és nézzük meg, mit kapunk:
Következtetés
Ebből a cikkből megtudtuk, mi a string a C++ nyelvben, és hogyan valósítjuk meg a karakterlánc függvényt C++-ban. Ezután külön magyaráztuk a stold(), stof() és stod() függvényeket, hogy a felhasználónak ne maradjon zavaró pontja.