C++ Nyomtatás Dupla adattípus

A C++ nyelv számos adattípust kínál, mint például az „int”, „float”, „char”, „double”, „long double” stb. A „double” adattípust a tizedespontokat felfelé tartalmazó számokhoz használják. „15”-re vagy az exponenciális értékekre. Kétszer annyi információt és adatot tud hordozni, mint egy float, amelyet kettős adattípusnak neveznek. A mérete körülbelül „8 bájt”, ami megduplázza a float adattípust.

Kihívásokkal szembesülhetünk a „kettős” adattípussal való munka során. A kettős adattípust közvetlenül nem tudjuk kinyomtatni, ezért bizonyos technikákat alkalmazhatunk a „dupla” adattípus teljes értékének kinyomtatására. Használhatjuk a „setpercision()” metódust a tizedespontokat tartalmazó dupla adattípussal dolgozva. A kettős adattípus másik, exponenciális értékkel rendelkező esetében a „fix” vagy „tudományos” formátumot használhatjuk. Itt megvitatjuk a kettős adattípusok nyomtatását mindenféle technika nélkül, az útmutatóban szereplő mindhárom módszer felhasználásával.

1. példa:

Itt található a C++ kód, amelyben az „iostream” fejlécfájl szerepel, mivel a fejlécfájlban deklarált függvényekkel kell dolgoznunk. Ezután a „namespace std”-t helyezzük el, így nem kell külön hozzáadnunk az „std” kulcsszót a függvényeinkhez. Ezután meghívjuk a függvényt, amely a „main()” függvény. A következőkben deklarálunk egy „dupla” változót „var_a” névvel, és tizedesvesszőt rendelünk ehhez a változóhoz. Most ezt a dupla értéket akarjuk megjeleníteni, ezért használjuk a „cout”-ot arra, hogy ezt a változót ott helyezzük el, ahol a dupla értéket tároljuk. Ezután hozzáadjuk a „0 visszatérési értéket”.

1. kód:

Kimenet:

Most vegye figyelembe, hogy ebben az eredményben nem írja ki a kódunkba beillesztett teljes kettős értéket. Tehát ez az a probléma, amellyel szembesülünk, amikor kettős adattípussal dolgozunk a C++ programozásban.

2. példa:

Ebben a példában az aritmetikai műveletet alkalmazzuk a tizedesvessző értékekre, majd az eredményt dupla adattípusú értékként jelenítjük meg. Először hozzáadjuk a „bits/stdc++.h” fejlécfájlt, amely tartalmazza az összes szabványos könyvtárat. Ezután meghívjuk a „main()”-t a „namespace std” használata után. Az „a” változót itt a „double” adattípussal deklaráljuk, majd ehhez a változóhoz „1.0/5000”-et rendelünk. Most ezt az osztási műveletet alkalmazza az adatokra, és az eredményt a „dupla” adattípus „a” változójában tárolja. Ezután megjelenítjük az „a”-ban tárolt eredményt a „cout” használatával.

2. kód:

Kimenet:

Itt látható a megadott dupla adattípus érték eredménye. A dupla adattípusú eredményt visszaadó értékekre egyszerűen alkalmazhatjuk a matematikai műveleteket, és megjeleníthetjük C++ kódunkban.

3. példa: A Setprecision() metódus használata

Itt a „setprecision” módszert alkalmazzuk. Két fejlécfájlt tartalmazunk: „iosteam” és „bits/stdc++.h”. Ezután hozzáadódik a „std névtér”, amely megkímél minket attól, hogy minden egyes függvényünkhöz külön-külön bele kelljen foglalnunk az „std” kulcsszót. A „main()” függvényt ezután ez alatt hívják meg. A „var_a” változó most a „double” adattípussal van deklarálva, amelynek értéke tizedesvesszőt tartalmaz.

Mivel a teljes számot szeretnénk megjeleníteni, a „cout” utasításban a „setprecision()” függvényt használjuk. Ennek a függvénynek a paramétereként a „15” értéket adjuk meg. Ez a módszer segít a tizedesvessző értékeinek beállításában ebben a kettős adattípus értékben. Az itt beállított pontosság „15”. Tehát a tizedespont értékének „15” számát jeleníti meg. Ezután a „var_a” értéket tesszük ebbe a „cout”-ba, miután a „setprecision()” metódussal kinyomtattuk ezt a „dupla” adattípus-értéket.

3. kód:

Kimenet:

Itt láthatjuk, hogy a kódban megadott teljes érték megjelenik. Ennek az az oka, hogy a „setprecision()” függvényt használtuk a kódunkban, és a pontossági számot „15”-re állítottuk.

4. példa:

Az „iomanip” és az „iostream” a két fejlécfájl. Az „iomanip” azért használatos, mert a „setprecision()” függvény deklarálva van ebben a fejlécfájlban. Ezután az „std” névteret beillesztjük, és meghívja a „main()”-t. Az itt deklarált „double” adattípus első változója „dbl_1”, a második változó neve pedig „dbl_2”. Mindkét tizedespontot tartalmazó változóhoz más-más értéket rendelünk. Most mindkét értékre ugyanazt a pontossági számot alkalmazzuk a „setpercision()” függvény használatával, és itt adjuk át a „12” értéket.

Most mindkét érték pontossági száma „12”-re van állítva, ami azt jelenti, hogy ezek az értékek „12” értékeket jelenítenek meg. Ezt a „setprecision()” függvényt használjuk a „cout” függvény elhelyezése után. Ez alatt a „dupla” adattípus mindkét értékét „cout”-tal nyomtatjuk.

4. kód:

Kimenet:

Észrevehetjük, hogy 12 értéket mutat, és figyelmen kívül hagyja ennek a „kettős” adattípusnak az összes többi értékét, mert beállítjuk a kódunkban a precíziós értéket.

5. példa:

Itt három változót deklarálunk: „új_d1”, „új_d2” és „új_d3”. Mindhárom érték adattípusa „dupla”. Ezen változókhoz értékeket is rendelünk. Most mindhárom változóhoz különböző pontossági értékeket szeretnénk beállítani. Az első változó értékének „15”-öt állítunk be a „15” átadásával a „setprecision()” függvény paramétereként a „cout”-on belül. Ezt követően a második változó értékének 10-et állítunk be, és ennek a harmadik értéknek a 6-ost.

5. kód:

Kimenet:

Itt mindhárom érték különbözik, mivel mindegyikhez különböző pontossági értékeket állítunk be. Az első érték „15” számokat tartalmaz, mivel a precíziós értéket „15”-re állítottuk. A második érték „10” számokat tartalmaz a „10” pontossági értéke miatt, a harmadik érték pedig „6” számokat jelenít meg itt, mivel ennek pontossági értéke „6”-ra van állítva a kódban.

6. példa:

Itt négy változót inicializálunk: kettőt a tizedespont értékekkel, a másik kettőt pedig exponenciális értékekkel inicializáljuk. Ezt követően mind a négy változóra a „fix” formátumot alkalmazzuk úgy, hogy azokat a „cout”-on belülre helyezzük. Ez alatt a „tudományos” formátumot külön-külön használjuk ezekre a változókra úgy, hogy a „tudományos” kulcsszó után a „cout”-ba helyezzük őket.

6. kód:

Kimenet:

Ez az eredmény a „fix” és a „tudományos” formátumok „kettős” adattípus-értékeken történő alkalmazása utáni kimenetet mutatja. A „fix” formátum az első négy értékre vonatkozik. Az utolsó négy értéknél a „tudományos” formátum kerül alkalmazásra, és itt jeleníti meg az eredményt.

Következtetés

A „dupla nyomtatás” adattípus fogalmát itt részletesen tárgyaljuk. Megvizsgáltuk a „kettős” adattípus nyomtatásának különböző technikáit a C++ programozásban. Bemutattuk azt a három különböző technikát, amelyek segítenek a „kettős” adattípus értékek kinyomtatásában; ezek a „setprecision()”, „fixed” és „scientific”. Ebben az útmutatóban alaposan megvizsgáltuk az összes technikát.