1. példa:
Most nézzünk meg néhány példát, ahol ezt a „logikai adattípust” használjuk, és mutassuk meg, hogy C++ nyelven működik. A kódunkat a szükséges fejlécfájlok hozzáadásával kezdjük. Az első fejlécfájl, amelyet ide adunk, a „
Ezek után van egy illesztőprogram kódunk, ami azt jelenti, hogy hozzáadjuk a „main()” függvényt. Most deklaráljuk az „isBulbOn” változót a „bool” logikai adattípussal, és itt állítjuk be a „true” értéket. Ez alatt van egy másik logikai változónk, az „isBulbOff”, amelyben hozzáadjuk a „false”-t. Ez az igaz és hamis eredmény „1”, illetve „0”.
Ezen logikai értékek kimenetének ellenőrzéséhez egyszerűen kinyomtatjuk őket a „cout” utasítással. Ebben a „cout” utasításban először az „isBulbOn” eredményt nyomtatjuk ki. Ezután a következő sorban kiírjuk az „isBulbOff” változó eredményét. Az „endl” itt használatos, így a mutatót a következő sorra mozgatja.
1. kód:
#include
névtér std használatával ;
int fő- ( )
{
bool isBulbOn = igaz ;
bool isBulbOff = hamis ;
cout << 'Itt ég az izzó' << isBulbOn << endl ;
cout << 'Itt nem ég az izzó' << isBulbOff ;
}
Kimenet:
Ennek a kódnak a kimenete az eredményt „0” és „1” formában jeleníti meg, az alábbiak szerint. Itt az „1” az „igaz” eredményt, míg a „0” a „hamis” eredményt jelöli. Ezt az eredményt csak a „bool” adattípus miatt kapjuk.
2. példa:
Most deklarálunk két változót, a „Pass” és „Fail” „bool” adattípust a mainon belül, miután a fejlécfájlt a kód elejére helyeztük. A „Pass” változóhoz „true”, a „Fail” változóhoz pedig „false”-ként van hozzárendelve. Most a „Pass” 1-et ad vissza, a „Fail” pedig „0”-t.
Most ezeket a bool változókat használjuk a „cout” utasításunkban, hogy az igaz vagy hamis eredményt „1” és „0” formában kapjuk meg. A „cout”, ahová a „Pass”-t írjuk, „1”-et ad vissza. Ahol a „Fail” szót használjuk, a „0” értéket adja vissza. Itt hozzáadunk öt „cout” utasítást, amelyek mindegyike tartalmazza a logikai változót.
2. kód:
#includenévtér std használatával ;
int fő- ( )
{
bool Pass = igaz ;
bool Sikertelen = hamis ;
cout << 'A százalék 60' << Pass << endl ;
cout << 'A százalék 45' << Sikertelen << endl ;
cout << 'A százalék 90' << Pass << endl ;
cout << 'A százalék 85' << Pass << endl ;
cout << 'A százalék 33' << Sikertelen << endl ;
}
Kimenet:
Ebben a kimenetben az „1” az „igaz” eredményt jelöli, amely „megfelelt”, a „0” pedig a „hamis” eredményt, amely ebben az esetben „Fail”.
3. példa:
Ebben a kódban három egész változót inicializálunk, amelyek „szám_01”, „szám_02” és „a” „45”, „62” és „3” értékkel. Ezek után deklarálunk még három változót – „b_01”, „b_02” és „b_03” –, ezek pedig a „bool” logikai adattípus. Most inicializáljuk a „b_01” értéket a „num_01 == num_01” feltétellel. Ezután inicializáljuk a „b_02” és „b_03” elemet ugyanúgy, mint a „b_01”-et.
Az összes változó inicializálása után külön kinyomtatjuk őket a „cout” használatával, hogy ellenőrizzük ezen logikai változók eredményét. Ezután a „bool” adattípus „b_a” változóját „true”-val inicializáljuk. Ezután itt használjuk az „if” utasítást, ahol a „b_a”-t feltételként helyezzük el. Most, ha ez a „b_a” feltétel igaz, az „if” utáni utasítás végrehajtásra kerül. Ellenkező esetben az „egyéb” rész itt fog végrehajtani. Ezt követően folytatjuk és inicializáljuk a „szám” egész változót, amelyben néhány matematikai műveletet alkalmazunk, és megjelenítjük a „szám” eredményt.
3. kód:
#includenévtér std használatával ;
int fő- ( )
{
int szám_01 = Négy öt , szám_02 = 62 , a = 3 ;
bool b_01 , b_02 , b_03 ;
b_01 = szám_01 == szám_01 ;
b_02 = szám_01 == szám_02 ;
b_03 = szám_02 > szám_01 ;
cout << 'Az első Bool b_01 válasza = ' <<
b_01 << endl ;
cout << 'A második Bool b_02 válasza = ' <<
b_02 << endl ;
cout << 'A harmadik Bool b_03 válasza = ' <<
b_03 << endl ;
bool b_a = igaz ;
ha ( b_a )
cout << 'Igen' << endl ;
más
cout << 'Nem' << endl ;
int az egyiken = hamis + 7 * a - b_a + igaz ;
cout << az egyiken ;
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet:
Ez az eredmény a kódunkban végrehajtott műveletek eredményeit mutatja. Tehát ilyen módon ezt a „logikai adattípust” használjuk a C++ kódokban.
4. példa:
Itt beírjuk az „isHotDay” „bool” változót, és inicializáljuk a „false” értékkel. Most az „if” utasítást használjuk, és feltételként adjuk meg az „isHotDay”-t. Az „if” után következő utasítás végrehajtásra kerül, ha az „isHotDay” feltétel teljesül. Ellenkező esetben az „egyéb” rész fog futni ezen a ponton.
Most megvan a „DoTask” logikai változó, és beállítjuk „true”-ra. Ezenkívül inicializáljuk a „Task_count” nevű „int” változót is. Ezt követően helyezzük el a „while()” ciklust. Ebben a „while()” ciklusban a „DoTask”-ot tesszük feltételként. A while cikluson belül a „Task_count++”-t írjuk, ami 1-gyel növeli a „Task_count” értékét.
Amikor ez az utasítás végrehajtódik, a „Task_count” értéke 1-gyel nő. Ezután a következő „cout” utasítás végrehajtásra kerül. Ezt követően ismét feltesszük egy feltételt, ami „Task_count < 9”, és ezt a feltételt hozzárendeljük a „DoTask” változóhoz. Ez a ciklus addig működik, amíg a „Task_count” értéke kisebb, mint „9”.
4. kód:
#includenévtér std használatával ;
int fő- ( ) {
bool isHotDay = hamis ;
ha ( isHotDay ) {
cout << – Forró nap van! << endl ;
} más {
cout << 'Nincs meleg nap' << endl ;
}
bool DoTask = igaz ;
int Feladat_szám = 0 ;
míg ( DoTask ) {
Feladat_szám ++;
cout << 'A feladat itt folytatódik' << Feladat_szám << endl ;
DoTask = ( Feladat_szám < 9 ) ;
}
Visszatérés 0 ;
}
Kimenet:
Ez a kimenet minden olyan művelet eredményét jeleníti meg, amelyet a kódon keresztül futtattunk. Így ezt a „logikai adattípust” a C++ kódokban is ilyen módon alkalmazzuk.
5. példa:
Most az oktatóanyag utolsó példája felé haladunk. Itt három egyedi logikai változót veszünk, és mindkettőt kinyomtatjuk. Ezt követően ezekre a logikai változókra alkalmazzuk az „AND”, „OR” és „NOT” operátorokat. Ezenkívül az összes művelet eredményét logikai formában tároljuk, mert hozzáadtuk a „bool”-t az összes változóhoz, amelyben ezeknek a műveleteknek az eredménye tárolva van. Ezek után a műveletek eredményét ismét kinyomtatjuk logikai nyelven.
5. kód:
#includenévtér std használatával ;
int fő- ( )
{
bool érték_1 = igaz ;
bool érték_2 = hamis ;
bool érték_3 = igaz ;
cout << 'érték_1' << érték_1 << endl ;
cout << 'érték_2' << érték_2 << endl ;
cout << 'érték_3' << érték_3 << endl << endl ;
bool eredmény_1 = ( érték_1 || érték_3 ) && érték_1 ;
bool eredmény_2 = érték_1 && érték_2 ;
bool eredmény_3 = érték_2 || érték_3 ;
bool eredmény_4 = ! érték_3 ;
bool eredmény_5 = ! érték_2 ;
bool eredmény_6 = ! érték_1 ;
cout << 'Az eredmény 1 = ' << eredmény_1 << endl ;
cout << 'A 2. eredmény = ' << eredmény_2 << endl ;
cout << 'A 3. eredmény = ' << eredmény_3 << endl ;
cout << 'A 4-es eredmény = ' << eredmény_4 << endl ;
cout << 'Az eredmény 5 = ' << eredmény_5 << endl ;
cout << 'A 6-os eredmény = ' << eredmény_6 << endl ;
}
Kimenet:
Íme az eredmény. Észrevehetjük, hogy az egyes műveletek eredménye „0” és „1” formában jelenik meg, mivel a „bool” adattípust használjuk.
Következtetés
Ebben az oktatóanyagban bemutattuk, hogyan használják a Boole-féle adattípust a C++-ban, és mi a logikai adattípus eredménye. Megvizsgáltuk azokat a példákat, amelyekben ezt a logikai adattípust használtuk. Láttuk, hogy ez a logikai adattípus hatékony és egyszerű, de a hibák elkerülése érdekében elengedhetetlen, hogy óvatosan használjuk.