Beágyazott hurkok C++ nyelven

Beagyazott Hurkok C Nyelven



A C++ nyelven, amikor meg kell ismételnünk a kód blokkját, az adott helyen lévő „hurkokat” használjuk. Ez csökkenti az ugyanazt a kódot újra és újra begépelendő időt. A C++ „hurkokat” használjuk egy kódszakasz megismétlésére. A hurkok módszere egy nagyon hatékony és időtakarékos folyamat a C++ programozásban. A C++ nyelv különféle típusú ciklusokat biztosít, például „for loop”, „while loop”, „do-while loop” és „nested loop”. A „beágyazott hurok” azt jelenti, hogy két hurkot helyezünk egymásba, vagy azt is mondhatjuk, hogy az egyik hurok egy másik hurkot tartalmaz.

Ebben az útmutatóban csak a „beágyazott” ciklusokat vizsgáljuk meg a C++ nyelven. A kódok, amelyekben ezeket a „beágyazott” hurkokat használjuk, a következők:







1. példa:



A fejlécfájlt a C++ nyelven való munka során be kell illesztenünk, ezért itt szerepeltetjük az „iostream” fejlécfájlt. A fejlécfájlok azért vannak benne, hogy felhasználhassuk a kódunkban szereplő metódusokat vagy függvényeket, amelyek deklaráltak. Ez alatt hozzáadjuk az „std” névteret, és ezen a helyen hívjuk meg a „main()” metódust.



Ezután a „for” ciklust használjuk, amelyben egy másik „for” hurkot is elhelyezünk; „nested for loop”-nak hívják. Az első „for” ciklusban az „int” adattípus „a” változóját „1”-gyel inicializáljuk. Ide kerül a feltétel is, amely azt mondja, hogy „a <= 3”, majd „++a”-t növel az „a” értékben. A „for” hurok alá helyezzük a „cout”-ot, hogy itt szöveget nyomtathassunk. A következő „for” ciklusban inicializálunk egy „int” adattípusú „b” változót „1” értékkel. Az itt hozzáadott feltétel „b <= 4”, és ez is növekszik. Ez alatt a „beágyazott” alatt egy másik „cout”-ot helyezünk el.





1. kód:

#include
névtér használata std;
int fő ( ) {
számára ( int a = 1 ; a < = 3 ; ++a ) {
cout << 'My for loop:' << a << endl;
számára ( int b = 1 ; b < = 4 ; ++b ) {
cout << '     Beágyazott ciklusom: ' << b << endl;
}
}
Visszatérés 0 ;
}



Kimenet:

Az adott „beágyazott ciklus” eredménye most itt jelenik meg. Az első „cout” utasítás háromszor jelenik meg, amikor a feltételét „3”-ra állítottuk, a második „cout” utasítás pedig négyszer jelenik meg, amikor a feltételét „4”-re állítottuk a kódban.

2. példa:

A „main()” függvényt hívjuk meg. Ezután inicializáljuk a „myNewWeek” és a „weekDays” változókat „2” és „7” értékkel. A következőkben használt „beágyazott for hurok” két „for” hurokból áll, amelyeket egymáson belül helyezünk el. Az „i <= myNewWeek” feltétel és az „i” értékének „++i” növekedése ide kerül az első „for” ciklusba, ahol inicializáljuk az „int” adattípus „i” változóját „1”. A „for” hurok alá helyezzük a „cout”-ot, hogy ide nyomtathassunk. Az „int” adattípusú „j” nevű változót „1” értékkel inicializáljuk a következő „for” ciklusban.

Itt hozzáadjuk a „j <= hétnapok” feltételt, és növeljük. Egy másik „cout” található a „beágyazott” hurok alatt.

2. kód:

#include
névtér használata std;
int fő ( ) {
int myNewWeek = 2 , hétköznap = 7 ;

számára ( int i = 1 ; én < = myNewWeek; ++i ) {
cout << 'A hét ez:' << én << endl;
számára ( int j = 1 ; j < = hétnapok; ++j ) {
cout << '    A hét napja: ' << j << endl;
}
}
Visszatérés 0 ;
}

Kimenet:

Így jelenik meg most a korábban említett „beágyazott hurok”. A kód most az első „cout” utasítás három példányát mutatja (amelynek feltétele „2”-re van rögzítve), és négy példányát a második „cout” utasításnak (amelynek feltétele „7”).

3. példa:

Itt szeretnénk megjeleníteni a „@” szimbólumot háromszög alakú mintában a „nested for” hurokkal. Ehhez elhelyezzük az első „for” hurkot, és a feltételét „i <= 6”-ra állítjuk, miután az „int i” változót „1” értékkel inicializáltuk.

Ezután alkalmazzuk az „i” értékének növelését is. Ez alatt van egy másik „for”, amelyben egy másik feltételt helyezünk el, amely azt mondja, hogy „j <= i”, miután a „j” változót „int”-ként inicializáltuk „1” értékkel. Ennek a „j” változónak az értéke itt is növekszik. Most hozzáadjuk a „cout”-ot, ahol a „@” szimbólum található. Ez most a „@” szimbólumot háromszögben jeleníti meg.

3. kód:

#include
névtér használata std;
int fő ( ) {
számára ( int i = 1 ; én < = 6 ; i++ ) {
számára ( int j = 1 ; j < = i; j++ ) {
cout << '@' ;
}
cout << endl;
}

Visszatérés 0 ;
}

Kimenet:

Ezt az eredményt a „beágyazott hurok” miatt kapjuk, amelyet a megadott kódban használtunk. Itt láthatjuk, hogy a „@” szimbólum háromszög alakú mintában jelenik meg.

4. példa:

A „nested for” hurkot szeretnénk használni a „@” szimbólum háromszögmintában való megjelenítésére. Ehhez elhelyezzük az első „for” hurkot. Ezután inicializáljuk az „int a” változót „1” értékkel, és a feltételét „a <= 8”-ra állítjuk. Ezután ebben az esetben is növeljük az „a” értékét. Ezután van egy másik „for”-unk, ahol a „b” változót „int”-ként inicializáljuk „1” értékkel egy másik feltétellel, amely „b <= a”-t jelez. Az „a” értéke szintén megnövekszik. A „cout” most hozzáadásra kerül, ahol a „*” szimbólumot helyezzük el. Ez azt eredményezi, hogy a konzol háromszög mintában a „*” jelet jeleníti meg.

4. kód:

#include
névtér használata std;
int fő ( ) {
számára ( int a = 1 ; a < = 8 ; a++ ) {
számára ( int b = 1 ; b < = a; b++ ) {
cout << '*  ' ;
}
cout << endl;
}
Visszatérés 0 ;
}

Kimenet:

Ezt az eredményt egy „beágyazott hurok” alkalmazásával kaptuk meg a fent említett kódban. Itt megfigyelhetjük, hogy a „@” szimbólum háromszögben van elrendezve.

5. példa:

Most csak a prímszámot szeretnénk megjeleníteni. Tehát az „x” és „y” változókat „int” változóként deklaráljuk. Ezután egymás után helyezünk el két „for” hurkot, amelyek állítólag a „beágyazott for” hurok. Az első ciklus tartalmazza azt a feltételt, amely „x <= 50” az „x” változó „2”-vel történő inicializálása után. Ebben a ciklusban végrehajtjuk az „x” értékének növelését is.

Ezután van egy másik ciklusunk, ahol hozzáadunk egy másik feltételt, amely azt mondja, hogy „y <= (x/y)”, miután „2” értéket rendelünk az „y” változóhoz. Ezen a cikluson belül is növeljük az „y” értékét. Ez alatt az „if”-t használjuk, amely ellenőrzi az „!(x%y)” feltételt. Ha a faktor itt nem található, akkor nem írja ki ezt az értéket, amikor hozzáadjuk a „break” utasítást, és továbblépünk a második „if” felé, amelyet a következőkben adunk hozzá. Itt ismét ellenőrzi az „y > (x/y)” feltételt. Ha igaz, akkor kiírja ezt az értéket, és kiírja azt is, hogy „prímszám”.

5. kód:

#include
névtér használata std;
int fő ( ) {
int x, y;
számára ( x = 2 ; x < = ötven ; x++ ) {
számára ( y = 2 ; és ( x / és ) ) cout << x << '  egy prímszám.' << endl;
}
Visszatérés 0 ;
}

Kimenet:

Most az összes prímszám itt jelenik meg, amelyet a „nested for” ciklus alkalmazása után kapunk a kódunkban.

Következtetés

Ez az útmutató a C++ beágyazott ciklusairól szól, és elmagyarázta, hogy a „beágyazott ciklusokat” akkor használjuk, amikor meg akarjuk ismételni a kód szakaszát. Alaposan megvizsgáltuk ezt a koncepciót, és megtanultuk, hogyan használjuk fel a „beágyazott hurkokat” a kódokban. Számos példát mutattunk be, amelyekben felhasználtuk a „beágyazott hurkokat” a magyarázatukkal együtt, és megjelenítettük ezen kódok eredményeit ebben az útmutatóban.