Beágyazott Ha C++-ban

A C++ programozásban különféle helyzetekben kell ellenőriznünk a feltételeket. Néha több feltételt is egyszerre kell teljesítenünk. Ehhez a C++ programozásban a „nested if” feltételt használjuk. Ha az „if” feltételt a másik „if”-be helyezzük, azt a „beágyazott if”-nek mondjuk. Amikor az első „ha” feltétel teljesül, akkor a „ha”-ba lépünk, ahol egy másik „ha”-t helyezünk el. Ezután ellenőrzi az „if” feltételt, amely az első „if” feltételen belül van, és így tovább. Azt az eredményt adja vissza, amelyet az „if”-be helyezünk, ha minden feltétel teljesül.

1. példa:

Csináljunk néhány kódot, ahol a „beágyazott ha”-t használjuk. A C++ kód elindításához itt szerepeltetjük az „iostream” fejlécfájlt, majd az „std” névteret. Ezután elhelyezzük a „main()” meghajtókódot, és inicializálunk három változót, az „n1”, „n2” és „n3” értéket „20”, „10” és „2” értékkel. Ezután az „if” feltételt használjuk itt, amelyben ellenőrizzük, hogy „n1” nagyobb-e, mint „n2”. Ha ez a feltétel teljesül, akkor továbblépünk ezen az „if”-en belül, ahol hozzáadunk egy másik „ha” feltételt.

Most a második „if” ellenőrzi az „n1” értékeket, amelyek nagyobbak, mint „n3”. Ha ez a „beágyazott if” feltétel is teljesül, akkor az alatta lévő utasítás végrehajtásra kerül, amelyben a „cout” utasítást helyezzük el. Tehát kiírja ezt az utasítást, ha a „beágyazott if” mindkét feltétele teljesül ebben a kódban. Ha valamelyik feltétel hamis, nem jelenít meg üzenetet a konzolon.

1. kód:

Kimenet:

Itt a konzolon a kijelentés látható, ami azt jelenti, hogy a „beágyazott if” mindkét „if” feltétele igaz. Itt jelenik meg az a kijelentés is, amelyet hozzáadtunk a „beágyazott ha”-hoz.

2. példa:

Az „std” névtér és az „iostream” fejlécfájl itt található a C++ kód elindításához. Ezután a „main()” illesztőprogram-kód beillesztésre kerül, és három változó, a „var1”, „var2” és „var3” inicializálódik a „8”, „91” és „32” értékekkel.

Ezután az „if” feltételt használjuk annak meghatározására, hogy az „val1” kisebb-e, mint az „val2”. Ha ez a feltétel teljesül, akkor az „if” feltételen belül folytatjuk, és hozzáadunk egy másik „ha” feltételt. A második „if” most ellenőrzi, hogy az „érték1” érték kisebb-e, mint az „érték3”. Ha ez a „beágyazott if” feltétel is teljesül, a „cout”-on belüli utasítás lefut a következőkben. Így, ha mindkét „beágyazott if” feltétel teljesül ebben a kódban, kiírja ezt az utasítást. A konzol nem jelenít meg üzenetet, ha a feltételek nem igazak.

2. kód:

Kimenet:

A „beágyazott, ha” kifejezéshez hozzáadott utasítás most itt jelenik meg. A konzolon megjelenő üzenet azt jelzi, hogy a „beágyazott if” mindkét „if” feltétele igaz.

3. példa:

Itt a 'main()'-ban inicializáljuk az 'x', 'y' és 'z' nevű változókat a '11', '22' és '33' értékekkel. Ezután egy „ha”-t használunk, amelyben az „x == 11” feltételt helyezzük el, és egy másik „if”-t helyezünk el ebben az „if”-ben, amely a „beágyazott if”, ahol hozzáadjuk az „y == 22”-t. feltétel. Ez a „beágyazott ha” csak akkor valósul meg, ha az első „ha” feltétel teljesül.

Ezt követően a második „if”-en belül még egy „if”-et használunk, amely akkor hajtódik végre, ha mindkét „if” teljesül, amit korábban hozzáadtunk. A harmadik „if” a „z == 33” feltételt tartalmazza, a „cout” pedig az utolsó „if” feltételt tartalmazza. Ez csak akkor hajtódik végre, ha mindhárom „ha” feltétel igaz.

3. kód:

Kimenet:

Ez az eredmény azt mutatja, hogy az összes „beágyazott ha” feltétel teljesül. Itt jelenik meg az utolsó „if”-en belüli utasítás. Ez az állítás nem jelenik meg itt, ha a felsorolt ​​feltételek bármelyike ​​hamis.

4. példa:

A „ch1”, „ch2” és „ch3” változók „char” adattípusként inicializálódnak „a”, „b” és „z” karakterekkel a „main()” függvény meghívása után. Ezután alkalmazunk egy „if” utasítást a „ch1 == a” feltétellel, és egy másik „if”-t a belsejében (ezt „beágyazott if”-nek nevezzük) a további „ch2 == b” feltétellel. Ez azt jelenti, hogy csak az első „ha” feltétel teljesülése esetén fut le ez a „beágyazott if”.

Ezt követően a második „ha”-n belül egy további „ha”-t alkalmazunk, amelyet mindkét korábban beillesztett „ha” feltétel teljesítése esetén hajtunk végre. A „ch3 == z” feltétel a harmadik „if”-ben, a „cout” szó pedig az utolsó „if” feltételben található. Ez csak akkor megy, ha minden feltétel teljesül.

4. kód:

Kimenet:

Itt látható az utolsó „ha”-ban lévő mondat, amely azt jelzi, hogy az összes „beágyazott ha” feltétel teljesül. Ez az állítás nem jelenik meg itt, ha bármelyik feltétel hamis.

5. példa:

A „main()” metódus meghívása után az „f1”, „f2” és „f3” változók „float” adattípusként inicializálódnak „2.40”, „19.7” és „43.1” értékekkel. Ezután használunk egy „if” utasítást az „f1 == 2,40” feltétellel, és egy másik „if”-t (más néven „beágyazott if”-t) az „f2 == 19,7” feltétellel. Ez azt jelzi, hogy ez a „beágyazott ha” csak akkor kerül végrehajtásra, ha az első „ha” feltétel teljesül.

Ezután a harmadik „if”-et használjuk a második „if”-en belül, amely akkor hajtódik végre, ha mindkét korábban hozzáadott „if” feltétel teljesül. A harmadik „if” feltételnek az „f3 == 9” feltétele van, az utolsó „if” feltételnek pedig a „cout” van. Ez a „cout” utasítás csak abban az esetben jelenik meg, ha mindhárom követelmény teljesül. Ezután az összes „ha” feltételen kívül hozzáadjuk a „cout”-ot is, amely akkor jelenik meg, ha az „if” feltétel nem igaz.

5. kód:

Kimenet:

Itt azt az utasítást jeleníti meg, amelyet a „beágyazott ha” feltételen kívül adtunk hozzá, és azt mutatja, hogy a „beágyazott ha” feltétel nem teljesül.

Következtetés

A „beágyazott if” fogalmát a C++ nyelvben itt alaposan megtanuljuk. Megvizsgáltuk, hogy a „beágyazott ha” azt jelenti, hogy egy „ha” feltételt helyeztünk el a másik „ha” feltételen belül. Ezt a „beágyazott ha” feltételt használtuk, ahol több feltételt kellett egyszerre teljesítenünk. Megvizsgáltunk néhány példát, amelyekben felhasználtuk a „beágyazott if” feltételt a C++ kódokban, és elmagyaráztuk, hogyan működik.