Ansible Advanced Host List Inventory

Az egyik legújabb kezelési technikát, az „Ansible”-t használva bemutatjuk, hogyan listázzuk ki az eszközön lévő összes megfigyelt gazdagépet. Az Ansible-ben az „inventory” beépülő modult használjuk a hálózat összes gazdagépének listázásához.

Nagyon fontos, hogy az Ansible-ben legyen egy lista az összes gazdagépről. A leltárfájl rendszerezése ugyanolyan fontos, mint a játékkönyvek vagy a feladatok karbantartása, mert folyamatosan bizonytalanságban találja magát, és több aggálya is felmerülhet, ha a leltárfájlt rosszul kezelik. A fentieken túlmenően, a leltárfájlban a szükséges változók meghatározása minimalizálja a feladat tartalmát a játékfüzetekben, és felgyorsítja az értelmezéseket. Van egy olyan változócsoport, amely deklarálható a játékkönyvekben és az Ansible leltárfájlokban is, amelyek felelősek a gazdagéphez való csatlakozásért és a kapcsolódási viselkedés konfigurálásáért.

Előfeltételek:

A következő követelmények vonatkoznak a gazdagéplista leltár parancsának végrehajtására az Ansible-ben:

• A megvalósítás megkezdéséhez először egy Ansible konfigurációhoz használt szoftverre van szükségünk, amely a legújabb verzióval telepítve van a szervereszközre. Az Ansible-t úgy kell beállítani, hogy könnyen ki tudjuk listázni a hálózatunkban található all-host gépet.
• Az Ansible bármely konfigurációs feladatának elvégzéséhez szükségünk van egy fő konfigurációkezelőre. Ebben az oktatóanyagban a vezérlőkiszolgálót használjuk fő vezérlőként.
• A változtatások végrehajtásához meg kell céloznunk a gazdagép-kiszolgálókat a gazdagéplista-leltár oktatóanyagában. Itt két távoli célállomásunk van.

Példa: Gazdalista leltár a gépben

Íme egy példa, amelyet az Ansible eszközben alkalmazunk a gazdagéplista leltárának ellenőrzésére vagy meghatározására. Ehhez ezt a példát különböző lépésekben fogjuk megtenni, hogy könnyen megértsük ennek az oktatóanyagnak a működését és megvalósítását. A lépések a következők:

1. lépés: Ellenőrizze az alapértelmezett gazdagéplista leltárt a cél távoli gazdagép eszközben

Először is ellenőrizzük, hogy hány gazdagép van az Ansible eszköz készletében. Ehhez az „ansible” utasítást használjuk a „—list-hosts”-val, hogy meg tudjuk jeleníteni az alapértelmezett kezelt csomópontokat a leltárban.

Íme a kimenet az előző parancs megírása után:

Az Ansible terminál „0 hosts”-t jelenít meg, amint az a mellékelt válaszban is látható, mert nem deklaráltuk a készletet. Létrehozzuk a leltárt, hogy listázzuk a gazdagép készletét a terminálban, mielőtt foglalkoznánk ezzel.

Alapértelmezett készlet:

Amikor az Ansible-t telepítjük a szoftverbe, az Ansible létrehoz egy leltárfájlt, amelyet a következő utasítás beírásával talál meg a terminálban:

Az eredmény akkor jön létre, amikor az előző utasítást írjuk. Ezután a jelszó megadását kéri:

Ezen a pillanatképen az alapértelmezett Ansible hosts fájl a csoportosítatlan gazdagépekre és a webszervercsoport-gazdagépekre vonatkozó információkat nyújtja. Ezek a gazdagépek tartalmazzák az URL-eket és a különböző IP-címeket.

2. lépés: Határozza meg az egyéni készletet az Ansible-ben

Az Ansible-ben úgy is meghatározhatjuk leltárunkat, hogy több utasítást írunk az Ansible terminálba. A leltár meghatározása az utasítások és a játékfüzetek futtatásakor bölcs döntés, amely megakadályozza a gazdagépek ütközését és a hibákat a gazdagépekhez való kapcsolódás során.

A leltár önálló definiálásának megkezdéséhez először megírjuk a következő utasítást, hogy fel tudjuk építeni a leltárt az Ansible-ben, és listázzuk a benne lévő gazdagépeket, hogy létrejöjjön a kapcsolat az Ansible vezérlő és a megcélzott távoli gazdagépek között.

Az előző nyilatkozat megírása után a leltár létrejön és elindul egy új Ansible terminálon „hosts.yml” címmel. Ezután egyenként felsoroljuk a megcélzott gazdagépeket a leltárban. A legelső gazdagép, amellyel kapcsolatba lépünk, egy Linux gazdagép. Megadjuk a Linux gazdagép IP címét, az Ansible felhasználót, az Ansible jelszót, a kapcsolat típusát és az Ansible port számát. Ugyanezt tesszük a második célállomással is. A második általunk használt gazdagép az Ansible gazdagép. Az összes felsorolt ​​gazdagép az Ansible paraméter alatt található a leltárban.

A leltárfájl elkészítése és a benne lévő gazdagépek megadása után most leállítjuk a leltárfájlt, és visszatérünk a fő Ansible terminálhoz.

3. lépés: Hozd létre a Playbookot az Ansible-ben

Ezután az Ansible eszközben elkészítjük a játékfüzetet, hogy meghatározzuk a feladatokat. Ehhez a következő parancsot írjuk az Ansible főterminálba:

Most a játékkönyv egy új terminálon indul. Először megírjuk a játékkönyv címét. A következő sorban megadjuk a célgazdagépet. A tények összegyűjtése opciót használjuk, amely a gazdagépek teljes információinak beszerzésére szolgál. De itt a „nem”-et adjuk meg, ami azt jelenti, hogy nem akarjuk megkapni a házigazdák összes adatát.

Ezután felsoroljuk a feladatokat a játékfüzetben. Az első feladat a célállomás megjelenítésére szolgál a gazdagépnévvel. A következő feladatban kinyomtatjuk a gazdagép eredményeket.

Most szeretnénk végrehajtani a játékkönyvet a leltárfájllal együtt. Tehát először befejezzük a játékkönyvet. A következő utasítást használjuk a parancs futtatásához:

Az alábbi kimeneti kijelző mutatja, hogy a csatlakozás sikeres volt. Mivel a forgatókönyvben átmentünk az Ansible[0]-on, az első gazdagép megjelenik a kimenetben:

Következtetés

Az oktatóprogram során az Ansible-leltárról mélyreható megbeszélést folytattunk. Megtanultuk, hogyan kell felépíteni a készletet az Ansible-ben, majd összekapcsolni őket a cél távoli gazdagépekkel. Egy példát is megvalósítottunk, hogy könnyen megértsük az Ansible inventory fogalmait.