Alapvető adattípusok C-ben és használatuk

Alapveto Adattipusok C Ben Es Hasznalatuk



„A C programozási nyelvben minden változónak megvan a megfelelő adattípusa. Az adattípusok minden meghatározott változóhoz deklarálva vannak. A rögzített értékekkel, jelentéssel és jellemzőkkel rendelkező adatok gyűjteményét adattípusnak nevezzük. Minden adattípus egyedi műveletkészlettel rendelkezik, amelyek elvégezhetők rajta, és különféle memóriaigényeket tartalmaznak. Az alapvető adattípusok memóriaigénye attól függően változhat, hogy 32 vagy 64 bites operációs rendszert használ. Meg van adva a változó adattípusa, például egész szám, karakter, lebegőpontos, double és így tovább. Az egész szám és a lebegőpontos adattípusok az alapvető adattípusok. Az aláírt és az előjel nélküli literálokat egyaránt támogatja a C. Az alkalmazásoknak különböző formáira van szükségük az adatok tárolására. Például az életkort jobb egész számként tárolni, még akkor is, ha a név karakterek tömbje. Ha az adatokat a megfelelő formátumban és a megfelelő fajtákkal mentjük, akkor sokféle műveletet (összegzés, átlag, összefűzés, egyeztetés stb.) hajthatunk végre. Ezért van a C-nek olyan sok különböző adattípusa, hogy jobban meg tudjuk különböztetni és kategorizálni az adatokat. Kétféle adattípus létezik: alapvető adattípusok (int, char, double, float) és származtatott adattípusok (tömb).

Egész szám

Az alapvető adattípusok első adattípusa, amelyről szó lesz, az egész szám. Az egész típusoknak lehetnek előjel nélküli értékei, amelyek csak pozitívak, vagy előjeles értékek, amelyek negatív értékeket tartalmaznak. Az egész értékek mindig előjelesek, hacsak nincs másképp megadva. Az egész számok további típusokba sorolhatók, például int, short int és long int, amelyek további besorolása aláírt int, unsigned int, signed short int, unsigned short int, signed long int és unsigned long int. Az alábbi példában a kódsor: int a ; azt mutatja, hogy a változó a az int adattípust kapta, ami lehetővé teszi, hogy egy számot tároljon benne, ami jelen esetben 55.







Char

Most a következő adattípus a Char, ami a Character rövidítése. Egy karakter marad a charban, mivel a char csak egy bájtból áll. Meg kell jegyezni, hogy az egyes karakterekhez egyszeres idézőjeleket használtunk, míg az alábbi példában a változó a egy karaktertömb, amely egynél több karaktert, vagy inkább karaktersorozatot tárol; Helló Világ . Ehhez a Strings (karaktertömb) dupla idézőjelekre van szükség.



A Char lehet előjeles (tartomány: -128 és +127) vagy előjel nélküli (tartomány: 0 és 1 között), akárcsak az int adattípus (0 és 255 között). Sőt, mivel a char elfogadja az int értékeket is, a char-t is felfoghatjuk int értékként. Amikor egy int-et a meghatározott tartományon belül tárol egy karakterben, az előjeles és előjel nélküli értékek közötti különbség fontossá válik.



Az alábbi példa azt mutatja, hogy az egyetlen karakter h hozzá lett rendelve a változó a char adattípussal. Míg a következő képen látható a karaktertömbként deklarálva, amelyhez a Helló Világ , karakterek tömbje.







Úszó és dupla

Ebben a részben két különböző adattípust vizsgálunk meg: float és double. A decimális és az exponenciális számokat a C-ben tárolja a float adattípus. Általában decimális egész számok egyszeri pontosságú tárolására használják (lebegőpontos számok). Az alábbi példában azt látjuk, hogy a változó a float adattípussal lett deklarálva, és 10.588 decimális értéket kapott.

Másrészt a C nyelvben a dupla pontosságú decimális számok (lebegőpontos értékű számok) a Double adattípus használatával kerülnek tárolásra. A kettős adattípus lényegében egy precíziós adattípus, amely 64 bit lebegőpontos vagy decimális számot képes tárolni. Mivel a double pontosabb, mint a float, egyértelműbb, hogy kétszer annyi memóriát használ, mint a lebegőpontos típus. Ezzel könnyen kezelhetők a 16 és 17 közötti egész számok, akár a tizedesjegy előtt, akár után. Az alábbi képen látható, hogy a változó a adattípussal a double a 10.5887 értéket tartalmazza.

Sor

A tömb a származtatott adattípusok osztályába tartozó adattípus. Így lehetséges egész számokból, karakterekből, lebegésekből, duplákból és egyéb adattípusokból álló tömb. Vagy a tömböt inicializálni kell, vagy a deklarációnak tartalmaznia kell a tömb méretét. Az alábbi példában a tömbváltozót elnevezték a a tömb meg nem adott méretével (szögletes zárójelben a tömb mérete deklarálható) és adattípusa int jelentése a tömb a minden int adattípusú értéket tárol, ami jól látható, mivel az 1,2,3,4,5 mind egész szám.

Aláírt és aláíratlan

A C típusmódosítói előjelesek és előjel nélküliek. Használatukkal megváltoztathatja, hogy egy adattípus hogyan tárolja adatait. Az előjellel pozitív és negatív értékek is tárolhatók. Míg előjel nélkülieknél csak pozitív számok tárolása megengedett. Amint alább látható, egy x nevű előjel nélküli int adattípus pozitív int (5), míg az y int változó negatív egész számot (-5) tárol.

Rövid és hosszú

A Short és Long az int adattípus altípusai. A Short akkor használható, ha csak egy kis egész szám ([32,767, +32,767] tartományban) kerül felhasználásra. Másrészt az int hosszúnak nyilváníthatja, ha nagy számot használunk. Ahogy az alábbi példában látható, a hosszú int x kap egy nagyobb számot, az 54564-et, míg a rövid int y kisebb -5 értéket kap.

Következtetés

Ebben a cikkben megvizsgáltuk az összes alapvető adattípust, azok altípusait, és még egy származtatott adattípust is. C-ben is több adattípus található. Minden adattípus egy célt szolgál, és hozzájárul a C programozási nyelv stabilitásához, megbízhatóságához és tartósságához. Számos példát implementáltunk ezekre az adattípusokra, hogy jobban megértsük az alapvető adattípusokat és azok használatát.