Szintaxis:
A kétdimenziós vektor szintaxisa az alábbiakban található.
vektor<vektor<adattípus>>vektor_neve;
Egy adott adattípust definiálnak a vektor deklarálásakor. Ha a vektor mérete nincs meghatározva, akkor a vektort üres vektornak nevezzük. A vektor mérete megváltoztatható különböző módszerekkel vagy a vektor inicializálásával.
1. példa: Hozzon létre 2-dimenziós vektort azonos számú oszlopból
A következő példa bemutatja a karakteres adatokat tartalmazó, három sorból és négy oszlopból álló, kétdimenziós vektor deklarálásának módját. Itt a vektor értékeit határozták meg a vektor deklarálásakor és a beágyazott ' számára A ciklus a vektor értékeinek nyomtatására szolgál.
// Tartalmazza a szükséges könyvtárakat
#befoglalni
#befoglalni
névtér standard használatával;
intfő-()
{
/ *
Kétdimenziós vektor deklarálása
karakterekből
* /
vektor<vektor>chrVector
{{'nak nek', 'b', 'c', 'd'}, {'És', 'f', 'g', 'h'}, {'én', 'j', 'nak nek', 'az'}};
// A vektor értékeinek kinyomtatása
költség<< 'A vektor értékei: n';
számára (intén= 0;én<chrVector.méret();én++)
{
számára (intj= 0;j<chrVector[én].méret();j++)
költség<<chrVector[én][j] << '';
költség<< ' n';
}
Visszatérés 0;
}
Kimenet:
A fenti kód végrehajtása után a következő kimenet jelenik meg.
2. példa: Hozzon létre egy 2-dimenziós vektort különböző oszlopszámokkal
A következő példa bemutatja a négy sorból álló kétdimenziós vektor deklarálásának módját, ahol az első sor egy oszlopot, a második sor két oszlopot, a harmadik sor három oszlopot, a negyedik sor pedig négy oszlopot tartalmaz. A vektor inicializálódott az egész adatokkal, és a beágyazott ' számára ’Hurok.
// Tartalmazza a szükséges könyvtárakat#befoglalni
#befoglalni
névtér standard használatával;
intfő-()
{
/ *
Inicializálja a 2D vektort a gombbal
egész szám, ahol minden sor mást tartalmaz
elemek száma
* /
vektor<vektor>intVektor
{{húsz}, {10, 30}, {ötven, 40, 60 }, {80, 10, 70, 90 }};
// Nyomtassa ki a vektor értékeit a ciklus használatával
költség<< 'A vektor értékei: n';
számára (vektorsor:intVektor)
{
számára (intóra:sor)
költség<<óra<< '';
költség<< ' n';
}
Visszatérés 0;
}
Kimenet:
A fenti kód végrehajtása után a következő kimenet jelenik meg.
3. példa: Inicializáljon egy 2-dimenziós üres vektort az alapértelmezett értékkel
A következő példában bemutattuk, hogyan lehet deklarálni az úszószám 2 dimenziós üres vektorát, és inicializálni a vektort úszószámmal. Itt a beágyazott „for” hurkot használtuk adatok beillesztésére a vektorba a segítségével a push_back () függvényt, és kinyomtatja a vektor értékeit.
Az alapértelmezett értéket, a 6,5 -öt 2 sor és 3 oszlop létrehozásával illesztették be a vektorba. Az méret() függvényt használták a vektor értékeinek kinyomtatásához használt összes sor és oszlop számolására.
// Tartalmazza a szükséges könyvtárakat#befoglalni
#befoglalni
névtér standard használatával;
intfő-()
{
// Állítsa be az alapértelmezett értéket
úszóalapértelmezett érték= 6.5;
// Határozza meg a külső vektort
vektor<vektor>outVect;
számára (intén= 0;én< 2;én++)
{
// Definiálja a belső vektort
vectorinVect;
számára (intj= 0;j< 3;j++) {
// Az alapértelmezett érték beszúrása
inVect.visszavet(alapértelmezett érték);
}
// A belső vektor beszúrása a külső vektorba
outVect.visszavet(inVect);
}
// A vektor értékeinek kinyomtatása
költség<< 'A vektor értékei: n';
számára (intén= 0;én<outVect.méret();én++)
{
számára (intj= 0;j<outVect[én].méret();j++)
költség<<outVect[én][j] << '';
költség<< ' n';
}
Visszatérés 0;
}
Kimenet:
A fenti kód végrehajtása után a következő kimenet jelenik meg. A kimenet a vektor tartalmát mutatja az alapértelmezett érték, valamint a kód által létrehozott sorok és oszlopok száma alapján.
4. példa: Inicializáljon egy kétdimenziós üres vektort a bemeneti értékek figyelembevételével
A következő példában bemutattuk, hogyan lehet kétdimenziós vektort létrehozni a felhasználótól származó adatok felhasználásával. Egy egész szám kétdimenziós üres vektorát jelentették be a kódban, amely 2 sort és 3 oszlopot tartalmaz.
A beágyazott ' számára A ciklus segítségével 6 (2 × 3) egész számot vehettek ki a felhasználótól, és indexértékek segítségével illeszthették be a vektorba. Egy másik beágyazott ' számára 'Ciklus a vektor beillesztett értékeinek nyomtatására szolgál.
// Tartalmazza a szükséges könyvtárakat#befoglalni
#befoglalni
névtér standard használatával;
intfő-()
{
// Határozza meg a colok számát
inta ... val= 3;
// Határozza meg a sorok számát
intsor= 2;
// Egy egész változó inicializálása
intóra= 0;
// Inicializálja az üres vektort
vektor<vektor>int2DVector;
// A külső vektor átméretezése
int2DVector.átméretezni(sor);
számára (intén= 0;én<sor;én++)
{
// A belső vektor átméretezése
int2DVector[én].átméretezni(a ... val);
számára (intj= 0;j<a ... val;j++)
{
// Fogadja el a felhasználói bejegyzést
költségóra;
// Beszúrás a vektorba
int2DVector[én][j] =óra;
}
}
// A vektor értékeinek kinyomtatása
költség<< 'A vektor értékei: n';
számára (intén= 0;én<int2DVector.méret();én++)
{
számára (intj= 0;j<int2DVector[én].méret();j++)
költség<<int2DVector[én][j] << '';
költség<< ' n';
}
Visszatérés 0;
}
Kimenet:
A fenti kód végrehajtása után a következő kimenet jelenik meg. A kimenet a 6 bemeneti értéket és a vektor tartalmát mutatja a sorok és oszlopok száma alapján.
Következtetés
A C ++ programozásban kétdimenziós vektort használnak az adatok tárolására és elérésére a sorok és oszlopok alapján. Ebben az oktatóanyagban egyszerű példák segítségével bemutattuk a 2-dimenziós vektor létrehozásának különböző módjait. A 2-dimenziós vektor C ++ nyelvben történő felhasználásának célja az oktatóanyag elolvasása után törlődik.