A ZSH egyik legismertebb funkciója a funkciók testreszabhatósága és bővíthetősége külső keretrendszerek, bővítmények, témák és egyebek segítségével.
A ZSH testreszabásának és konfigurálásának legalapvetőbb módja a ZSH konfigurációs fájl használata, amely általában a saját könyvtárban található „.zshrc” néven.
Ezért a ZSH-profil alapvető jellemzőinek megismerése nagyon fontos lehet a ZSH-terminál konfigurálásának megtanulása során. Akár külső keretrendszert használ, mint az Oh My ZSH, Antigen stb., tudnia kell, hogyan kell szerkeszteni és konfigurálni a ZSH konfigurációs fájlját.
Ebben az oktatóanyagban végigvezetjük a ZSH-profilon. Ez segít a konfigurációs szintaxisban, a támogatott szolgáltatásokban, valamint néhány tippet és trükköt is kínál a terminálélmény javításához.
ZSH telepítése
Mint minden csomag és eszköz a Unix ökoszisztémában, nekünk is gondoskodnunk kell arról, hogy telepítve legyen a rendszerünkön.
Linux rendszereken telepítheti a ZSH-t az alapértelmezett csomagkezelővel, mint például az APT for Debian, a DNF és a Yum for Fedora, a Pacman for Arch stb.
$ sudo apt-get install zshHa macOS-t használ, a ZSH az alapértelmezett shell (verziótól függően), és könnyen elérhető. Ha azonban valamilyen oknál fogva nincs telepítve, a Homebrew segítségével telepítheti az alábbiak szerint:
$ sörfőzés telepítés zsh
Ha elkészült, beállíthatjuk a ZSH-t, hogy az legyen az alapértelmezett shell interpreter indításkor. Ezt a következő parancs futtatásával teheti meg:
$ chsh -s $ ( melyik zsh )Ennek hatására az alapértelmezett shell ZSH-ra változik.
A ZSH profil megértése
Mint említettük, a ZSH konfigurálása a „.zshrc” fájl használatával történik. Nézzük részletesebben, hogy mi ez és hogyan működik.
Mi az a .Zshrc?
A „.zshrc” a Z-shell futásvezérlő rövidítése. Ez egy rejtett fájl (amelyet a kezdőbetűvel jelöl), amely a kezdőkönyvtárban (~/.zshrc) található.
A ZSH minden, ebben a fájlban definiált parancsot beolvas és végrehajt, valahányszor új shell-munkamenetet indít. Ide tartozik egy új terminálablak, egy új lap megnyitása vagy egy szkript futtatása a ZSH-n belül.
Az alábbiakban bemutatjuk a „.zshrc” fájl néhány főbb felhasználási területét:
- A PATH konfigurálása, a környezeti változók meghatározása és egyéb beállítások
- Parancsikonok létrehozása parancsokhoz és funkciók meghatározása összetett vagy ismétlődő feladatokhoz
- A shell prompt megjelenésének módosítása
- A shell opciók beállítása és a parancsvégrehajtási viselkedés konfigurálása
A „.zshrc” fájl szintaxisa lényegében a ZSH szkriptnyelv. A ZSH nagyon hasonlít a Bash-hez néhány fejlesztéssel és szintaktikai változtatással. További információért tekintse meg oktatóanyagunkat a Bashról ZSH-ra való váltásról.
A ZSH-profil testreszabása
A shell-profillal való munka során az első és leggyakoribb feladat a shell prompt testreszabása. Ezt az escape szekvenciák és speciális változók segítségével tehetjük meg.
Vessen egy pillantást a következő példakódra:
PS1 = '%n@%m %~ %(!.#.$)'Ebben az esetben a PS1 változó kezeli a prompt testreszabását. Az alábbiak azt jelzik, hogy az egyes speciális változók mit jelentenek.
- %n – Felhasználónév
- %m – Gazdanév
- %~ – Aktuális könyvtár
- %(!.#.$) – Különböző prompt karakterek root (#) és nem root ($) felhasználók számára
A Változók beállítása
A ZSH-ban változó beállításához a változó nevét, egyenlőségjelét és a változó értékét használjuk. A szintaxis a következő:
VARIABLE_NAME = 'érték'Ezután a szkript teljes egészében hivatkozhatunk a korábban definiált változóra.
A változók exportálása
A változókat exportálhatjuk is, hogy elérhetővé tegyük őket az alfolyamatok számára akár az aktuális munkamenetben, akár a shell betöltésekor.
Egy példa a következő:
export PÁLYA = '/usr/local/bin: $PATH 'Álnevek
A ZSH másik nagyon hasznos funkciója az álnevek. Az álnevek alapvetően a leggyakrabban használt hosszú parancsok parancsikonjai.
A ZSH-ban a következő szintaxis szerint definiálhatunk egy álnevet:
álnév álnév = 'command_format'Tegyük fel például, hogy egy rövidebb parancsot szeretnénk létrehozni az „ls –lah” parancshoz. A következőképpen hozhatunk létre aliast:
álnév ll = 'ls-lah'Funkciók
A következő dolog, amit tudnunk kell, a függvények. A függvények lehetővé teszik, hogy meghatározzuk az újrafelhasználható kódblokkokat, amelyeket egyetlen entitásként hívhatunk.
A ZSH-ban a függvény meghatározásának szintaxisa a következő:
funkció függvény_neve {#logika
}
Tegyük fel például, hogy szeretnénk egy olyan funkciót, amely lekéri az időjárási információkat egy curl kéréssel. A teljes parancs beírása helyett definiálhatunk egy egyszerű függvényt, amely a következőképpen működik:
funkció időjárás ( ) {curl wttr.in
}
Most, amikor le kell kérnünk az időjárási információkat, egyszerűen meghívhatjuk ezt a funkciót, és elvégzi helyettünk az összes munkát.
Kulcskötések
A kulcs-összerendelések lehetővé teszik számunkra, hogy meghatározzunk egy adott művelethez leképezett kulcssorozatokat. Például létrehozhatunk egy billentyűparancsot, amellyel kereshetünk a parancsok előzményeiben.
A ZSH-ban a kulcs-összerendelést a „bindkey” paranccsal határozzuk meg. Vegyük a következő példát:
bindkey '^R' történelem-növekményes-keresés-visszafeléEz a példa a „CTRL + R” billentyűkombinációt a parancselőzmények keresési funkciójához köti.
A ZSH-kulcs-összerendelésekről szóló oktatóanyagunkban további testreszabási lehetőségeket találhat.
Automatikus kiegészítés
A ZSH hatékony automatikus kiegészítést kínál. Engedélyezheti, ha hozzáadja a következő bejegyzéseket a konfigurációhoz:
automatikus betöltés -Nak nek compinitcompinit
Tippek és trükkök
Az alábbiakban felsorolunk néhány hasznos tippet és trükköt, amelyeket tudnia kell, ha ZSH-ban dolgozik:
Parancstörténet
A billentyűparancsokkal navigálhat a parancselőzmények között.
- Ctrl-R – Keresés visszafelé
- Ctrl-S – Keresés előre
- Felfelé mutató nyíl – Előző parancs
- Lefelé mutató nyíl – Következő parancs
Rekurzív Globálás
A rekurzív globozás engedélyezéséhez használja a **-t. Például:
visszhang **/* .txtParancscsere
A $(command) használatával illessze be egy parancs kimenetét egy másik parancsba.
Hibakeresés
A ZSH indításakor felmerülő problémák elhárításához használja a „zsh –xv” parancsot a „.zshrc” fájl hibakereséséhez.
A „zprof” paranccsal profilozhatja a ZSH-konfiguráció indítási idejét is.
Következtetés
Ebben az oktatóanyagban megvitattunk mindent, amit tudnia kell, ha ZSH-profillal foglalkozik. Néhány tippet és trükköt is adtunk, amelyek segíthetnek a ZSH-élmény javításában.