Ez a blog bemutatja a statikus blokkok használatát Java nyelven.
Mik azok a „statikus blokkok” a Java nyelven?
Egy blokk kiosztása „ statikus ” a static kulcsszó társításával. Ezek a blokkok magasabb prioritásúak, mint a ' fő- 'úgy, hogy azokat a ' fő() ” módszerrel.
Szintaxis
osztályFő {
statikus {
Rendszer . ki . println ( 'Helló Világ' ) ;
} }
A fenti szintaxisban a benne lévő blokk a következőképpen van hozzárendelve statikus ” és a fő előtt lesz meghívva.
Fontos szempontok a „statikus blokkokkal” kapcsolatban
- A Java statikus blokkjai automatikusan meghívódnak, amikor az osztály betöltődik a memóriába.
- Ezeket csak egyszer hajtják végre, még akkor is, ha több osztályobjektum jön létre.
- Nincs korlátozás/korlátozás az osztályon belüli statikus inicializálási blokkok számára.
- Ezek a blokkok a statikus változók inicializálására is használhatók.
1. példa: „Statikus blokkok” használata Java nyelven
Ebben a példában a statikus blokk felhasználható annak megfigyelésére, hogy milyen sorrendben hajtható végre a főhöz képest:
publicclass Példa {
statikus {
Rendszer . ki . println ( – Ez egy statikus blokk! ) ;
}
publicstaticvoidmain ( Húr [ ] args ) {
Rendszer . ki . println ( – Ez a fő! ) ;
} }
A fenti kódblokkba egyszerűen adjon meg egy „ statikus ” blokkolja a megadott üzenetet, és a következő lépésben jelenítse meg az adott üzenetet a „ fő- ”.
Kimenet
Ebben a kimenetben elemezhető, hogy a statikus blokkot a fő előtt hívják meg.
2. példa: Statikus érték végrehajtása a „Static Block”-on belül Java nyelven
Ezen a konkrét ábrán egy statikus érték inicializálható a statikus blokkban, majd később megjeleníthető a főmenüben:
osztályos szokás {staticint i ;
statikus {
én = 10 ;
Rendszer . ki . println ( 'Statikus blokk hívva!' ) ;
} }
publicclass Példa {
publicstaticvoidmain ( Húr [ ] args ) {
Rendszer . ki . println ( egyedi. én ) ;
} }
A fenti kódsorokban:
- Először is hozzon létre egy osztályt ' egyedi ”.
- Az osztályon belül adjon meg egy „ statikus ' változót, és inicializálja a lefoglalt ' statikus ' Blokk.
- Végül hívja meg az inicializált változót a főben, hivatkozva arra az osztályra, amelyben az található.
Kimenet
A fenti eredményből az is látható, hogy a „ statikus ” blokk kerül végrehajtásra először, és az ebben a blokkban lévő inicializált érték is megjelenik, ill.
3. példa: „Statikus blokk” végrehajtása a konstruktor előtt
Ebben a példában a statikus blokk megadható a konstruktor előtt, és ennek megfelelően figyelhető meg a prioritása és a végrehajtása:
osztályos szokás {statikus {
Rendszer . ki . println ( 'Ez egy statikus blokk' ) ;
}
egyedi ( ) {
Rendszer . ki . println ( 'Ez egy konstruktőr' ) ;
} }
publicclass Példa {
publicstaticvoidmain ( Húr [ ] args ) {
egyéni obj1 = új egyedi ( ) ;
egyéni obj2 = új egyedi ( ) ;
} }
A fenti kódsorokban:
- Hasonlóképpen definiáljon egy osztályt ' egyedi ”.
- Most adja meg a „ statikus ” blokkot, és tartalmazza az osztálykonstruktort, azaz: „ egyedi() ” a megadott üzenetekkel, ill.
- Alapvetően hozzon létre két objektumot a létrehozott osztályból, hogy az osztály funkcióit a prioritás sorrendjében hívja meg.
Kimenet
Ebben a kimenetben a következő szempontokat lehet figyelembe venni:
- A statikus blokk nagyobb prioritást kap, mint a benne lévő konstruktor.
- Az osztályból két objektum jön létre, de a statikus blokk egyszer végrehajtásra kerül, amint azt korábban tárgyaltuk.
Következtetés
A ' statikus blokkok ' Java-ban csak egyszer futnak le, ha egy osztály betöltődik a memóriába, és a ' fő() ” módszerrel. A cikkben tárgyalt példák azt bizonyítják, hogy ezek a blokkok magasabb prioritásúak, mint a main, illetve az osztálykonstruktor, és csak egyszer hívódnak meg, függetlenül a létrehozott objektumok számától. Ez a blog a statikus blokkok Java-ban való használatát tárgyalta.