Hogyan inicializáljuk a vektort C++-ban

Hogyan Inicializaljuk A Vektort C Ban



A programozási nyelvekben nagy mennyiségű adat tárolására és manipulálására van szükség, ami különböző adatstruktúrákon keresztül történik. A C++ nyelvben többféle adatszerkezetünk van, amelyek közül néhány jól ismert, például tömbök, vektorok, linkelt listák stb.

Ahhoz, hogy ezeket az adatstruktúrákat a memóriában manipulálhassuk bizonyos műveletek végrehajtásához, szükségünk van néhány adattípus-változóra, például egész számra, karakterekre, kettősre és így tovább.

Ez a cikk segít a vektorelemzésben, és bemutatja a különböző inicializálási folyamatokat a vektorokon (adatstruktúra) C++ nyelven.







Mi a Vector a C++ nyelvben

A C++-ban van egy speciális szabványos sablonkönyvtárunk, amely beépített vektorosztályú konténerekkel rendelkezik. A vektor olyan kollektív tárolás a memóriában, amely dinamikusan tárolja az elemeket az azonos adattípus korlátozásával.



Vektor egyszerű deklarációja C++ nyelven

vektor_kulcsszó < adat - típus > vektor_neve ( )

Bár a vektorok és a tömbök hasonlóak, a vektorok mérete idővel változhat. Az összetevők a megfelelő memóriaterületeken vannak tárolva. Ennek eredményeként a vektor mérete a futó alkalmazás követelményeitől függ. Hozzá kell adni egy fejlécfájlt az as preprocessor direktívával #include mielőtt vektorokat használna a C++ programokban. A vektor implementációja a C++ nyelvben egyszerűbb és könnyebb, mint a tömbökben.



A C++-ban különböző módszerek állnak rendelkezésre a vektor inicializálására, beszéljük meg ezeket egyenként:





1. módszer: A kitöltési módszer használatával a vektorosztályban

#include

#include

névtér std használatával ;

int fő- ( )

{

vektor < int > Egy dolog ( 10 ) ;

tölt ( Egy dolog. kezdődik ( ) , Egy dolog. vége ( ) , 0 ) ;

számára ( int x : Egy dolog )

cout << x << ' ' ;

Visszatérés 0 ;

}

Ebben a kódban a kitöltési módszert használjuk, és létrehozunk egy vektort. A kitöltési módszernek két objektuma van, az egyik kezdődik, a második pedig a vége, ekkor adunk át egy értéket, amelyet ki kell nyomtatni.

Kimenet



2. módszer: A push_back() használatával az értékek egymás után tolására

#include

#include

névtér std használatával ;

int fő- ( )

{

vektor < int > Egy dolog ;

Egy dolog. visszavet ( tizenegy ) ;

Egy dolog. visszavet ( 22 ) ;

Egy dolog. visszavet ( 30 ) ;

Egy dolog. visszavet ( 4 ) ;

cout << 'A vektorok összes eleme... \n ' ;

számára ( int én = 0 ; én < Egy dolog. méret ( ) ; én ++ )

{

cout << Egy dolog [ én ] << ' ' ;

}

Visszatérés 0 ;

}

Ebben a programban inicializáljuk az üres vektort, majd a push_back metódusnak 11,22,30-as értéket adunk újra és újra, és 4-et, és ciklus segítségével mutatjuk meg.

Kimenet

3. módszer: A vektor inicializálása és inicializálása egy lépésben

#include

#include

névtér std használatával ;

int fő- ( ) {

vektor < int > Egy dolog { 6 , 22 , 70 , 4 , 9 , tizenegy } ;

számára ( int Val vel : Egy dolog )

cout << Val vel << ' ' ;

}

A fenti programpéldában a program a főfüggvénnyel indul, ahol egész típusú vektorokat inicializálunk, és ugyanabban a lépésben értékeket adunk nekik. Ezután a for ciklus segítségével mutatjuk meg az értékeket.

Kimenet

4. módszer: Tömb használatával

#include

#include

névtér std használatával ;

int fő- ( )

{

vektor < int > Egy dolog { 4 , 9 , 10 , 66 , 8 , 7 } ;

számára ( int én : Egy dolog )

cout << én << ' ' ;

Visszatérés 0 ;

}

Ebben a kódban úgy inicializálunk egy vektort, hogy deklarálunk egy 6 elemből álló tömböt, majd kinyomtatjuk a cout-tal.

Kimenet

5. módszer: A már meglévő tömb használatával és másolásával

#include

#include

névtér std használatával ;

int fő- ( )

{

int b [ ] = { 1 , 88 , 7 , 6 , Négy öt } ;

int a = mérete ( b ) / mérete ( b [ 0 ] ) ;

vektor < int > Egy dolog ( b , b + a ) ;

számára ( int számjegyek : Egy dolog )

cout << számjegyek << ' ' ;

Visszatérés 0 ;

}

Ebben a programban egy tömböt deklarálunk b-nek 5 értékkel, majd hozzáadjuk egy vektorhoz két paraméterrel; A tömb az első, a hosszúságú tömb pedig a második.

Kimenet

6. módszer: A konstruktor túlterhelés alkalmazása vektorban

#include

#include

névtér std használatával ;

int fő- ( )

{

vektor < int > Egy dolog ( 10 , 9 ) ;

számára ( int x : Egy dolog )

cout << x << ' ' ;

Visszatérés 0 ;

}

A fenti példában egy konstruktor túlterheléses vektort használtunk, amely két paramétert fogad el: az egyik az érték ismétlődése, a második pedig a megjeleníteni kívánt számjegy, ezért a kimenet a következő.

Kimenet

Következtetés

A vektorok a szabványos sablonkönyvtárban (STL) vannak definiálva. A vektor használatához először a vektor fejlécét kell beillesztenünk a programba. Ebben az írásban különféle módokat láttunk a vektorok inicializálására C++ nyelven. A fejlesztő bármilyen módszert kiválaszthat igény szerint.