A C programozási nyelv lehetővé teszi különböző adattípusok definiálását, például egész szám, float, char, string stb., amelyeket különféle példákon keresztül tanulunk meg.”
Példa # 01
Ebben a példában látni fogjuk, hogyan kell inicializálni egy egész értéket a C programozási nyelvben.
Az érték nélkül inicializált változók, mint a 3. sorban, nem definiáltak. Továbbá azok az értékek, amelyek csak NULL-lal vannak inicializálva. Egy deklarációban a változók inicializálhatók (alapérték megadásával). Egy állandó kifejezést az egyenlőségjel után említünk inicializáláskor; amint a fenti képen a 4. sorban látható, egy „a” változó 10-es értékkel egész számként inicializálódik.
Az 5. sorban a print parancsot hívják meg az „a: value of a:” karakterlánc és az „a” változóban tárolt érték megjelenítéséhez, ahogy az alább látható.
A C másik adattípusa a float, amely egy lebegőpontos érték egy pontossággal.
A második sor változóban az „a” float típusú érték nélkül van deklarálva, ami azt jelenti, hogy nincs definiálva, és a fordító bármilyen szemét értéket állít be alapértékként. A következő sorban egy „10,58” decimális érték van hozzárendelve az „a” változóhoz. Az 5. sorban a print parancs az „a” változóban tárolt értéket jeleníti meg, ahogy az alább látható.
A fenti képen a harmadik sor, az „int a, b, c” azt jelenti, hogy a fordítónak egész számú változókat kell létrehoznia a, b és c névvel. A fenti utasításban szereplő változók definiáltak.
A következő sor „10” értéket rendel az a változóhoz, a következő sor pedig „20” értéket a b változóhoz. A hatodik sor az a és b változó értékeinek számtani összegét rendeli a harmadik c változóhoz.
A 7. sorban a print parancsot úgy írjuk, hogy megjelenítse a „c: értéke” karakterláncot a c-ben tárolt egész értékkel.
Most egy másik típusú változót vizsgálunk meg, amely egy egész szám. Az egész tömb deklarálásának szintaxisa: int
02. példa
Ebben a példában megtanuljuk, hogyan deklarálhatunk char tömböket karakterláncokkal, mivel a C nyelv nem támogatja a karakterlánc-adattípusokat.
Itt a 6. sorban az adattípus char, az üres zárójelek [] pedig azt jelzik, hogy a char tömb mérete nem definiált. A „=” karakterlánc jobb oldalán létrejön a „Hello”. A karakterlánc mérete 6, 5 betűvel és egy null karakterrel a végén (\0), ami nem látható, a karakterlánc végét jelzi. Ezt a karakterláncot az „a” változó tárolja, amely char típusú. A következő sorban a nyomtatási függvényt hívjuk meg a karakterlánc megjelenítéséhez, és a kimenetet lent láthatjuk.
Ebben a példában a char méretét 50-ként adtuk meg, és a karakterlánc értékét az „a” változóhoz rendeltük. Mivel a karakterlánc mérete kisebb, mint a meghatározott méret, a teljes karakterlánc az alábbiak szerint jelenik meg.
A második sorban az „ABC” globálisként 20-as értéket kap, ami azt jelenti, hogy állandó marad a program során. Létrejön egy új „s” char adattípusú változó definiálatlan alapértékkel, mivel utána nincs „=”. Itt az fgets függvényt használtuk, amely lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy az fgets() metódus használatával írjon be bizonyos karaktereket, majd az enter billentyűt. Ha a tömbből karakterláncot szeretne csinálni, akkor hozzá kell fűznie a null karaktert.
A szóközzel elválasztott karakterláncot a programban az fgets() függvény segítségével használhatjuk. Az fgets() függvény használata egy karakterlánc visszaadására szolgál. Az különbözteti meg a gets() függvénytől, hogy az fgets() függvény biztosítja, hogy a maximális méretnél több karaktert ne olvassunk be. A bemenet kiolvasása után az „s” változóban tárolja. A puts() függvény itt a karakterlánc bemenet megjelenítésére szolgál. Ez a függvény kiírja az átadott értéket, miközben egy új sort ad a végére, így nem lesz szükségünk „/n”-re a következő sorra lépéshez.
03. példa
Ezekben a példákban egy másik módot tárgyalunk a változók deklarálására az „extern” módszerrel. A külső változókat globális változóknak is nevezhetjük. A függvények megváltoztathatják a globális változók értékeit. Az „extern” kifejezést a külső változók deklarálására és meghatározására használják.
Ezek a változók csak deklaráltak, nem definiálva. A következő példában 3 külső változót deklarálunk a függvény előtt. A függvényen belül különböző értékeket kapnak, ahol c az „a” és „b” változók számtani összege, amelyet a kimeneti terminálon bizonyítunk.
Következtetés
Ebből a cikkből megtudtuk, hogy a változók deklarálása értékes, ha több fájl van használatban, és meg kell adnia a változót minden olyan fájlban, amely elérhető és használható lesz az alkalmazás összekapcsolásakor. Egy változót többször is deklarálhat a C programban, de a program függvényében, fájljában vagy kódrészletében csak egyszer definiálható.