Folytassa a C++ nyelven

1. példa:

Ez a kód az „iostream” fejlécfájlt tartalmazza. Ezt a fejlécfájlt a C++ használja, mivel a bemeneti vagy kimeneti funkciók ebben a fejlécfájlban vannak deklarálva. Ezután elhelyezzük az „std” névteret, majd meghívjuk a „main()” függvényt. Inicializáljuk az „a” változót egész adattípusként, majd elhelyezzük a „for” ciklust. Ebben a ciklusban „a = 0”-t helyezünk el, és az itt hozzáadott feltétel „a <= 9”. Ezután növeljük „a” értékben. A következőkben az „if” feltételt használjuk, amelyben beszúrjuk az „a == 5”-et, és ez után tesszük a „continue” utasítást. A „continue” utasítások segítenek kihagyni az „5” értékét ebből a ciklusból. Ezután hozzáadjuk a „cout”-ot, és kinyomtatjuk a fennmaradó számokat. Az „5” kivételével az összes számot megjeleníti, mivel hozzáadtuk a „continue” utasítást.

1. kód:

Kimenet:

Itt az összes szám megjelenik, de az „5” szám kimarad ebből a kimenetből, és nem jelenik meg itt, mert hozzáadtunk egy „continue” utasítást az „5” szám kihagyására ebből a ciklusból.

2. példa:

A „while” cikluson belül a „continue” utasítást használjuk. A kód tartalmazza az „iostream” fejlécfájlt, mivel a bemeneti és kimeneti módszerek ebben a fejlécfájlban vannak deklarálva. Ezután hozzáadásra kerül az „std” névtér, és ide kerül a „main()” függvény. Ezek után helyezzük el az „int”-t, és inicializálunk egy egész változót „szám” névvel. Ezt követően a „while()” ciklust használjuk, és betesszük a „szám <= 12” feltételt.

Ez alatt az „if” értéket helyezzük el, amely egy másik feltételt tartalmaz, amely „szám == 7”. Ezután „szám++”-t helyezünk el, amely eggyel növekszik a „szám” értékében. Ezt követően a „folytatás” utasítást használjuk. Ez a „continue” utasítás kihagyja a „while” ciklusból a „7” számot. A „cout” hozzáadásra kerül, és a fennmaradó számok kinyomtatásra kerülnek. Mivel beszúrtuk a „continue” utasítást, a „7” kivételével minden számot megjelenít. Ezt követően a „szám++”-t helyezzük el, hogy növeljük a „szám” értékét.

2. kód:

Kimenet:

Mivel ebben az esetben az összes szám ki van nyomtatva, a „7” szám kimarad a kimenetből, és nem jelenik meg, mivel a ciklushoz egy „continue” utasítás kerül hozzáadásra a „7” szám kihagyásához.

3. példa:

Ezt a „continue” utasítást hozzáadjuk a beágyazott „for” ciklushoz. A fejlécfájl és az „std” névtér beszúrása után meghívjuk a „main()” metódust. Az „n1” és „n2” változó itt egész számként van deklarálva. Most a „for” ciklust használjuk, amely az „n1 <= 4” feltételt tartalmazza. Ez alatt ismét elhelyezzük a „for” ciklust, amely a „beágyazott for” ciklus. A második „for” ciklus tartalmazza az „n2 <= 4” feltételt.

Most az „if”-t használjuk, amelyben hozzáadjuk a feltételt, és használjuk az „&&” operátort. Ezután ide kerül a „folytatás” szó. Csak azokat az értékeket hagyja ki, ahol az „n1” értéke „3”, az „n2” pedig „3”. Ha az „n1” és az „n2” is „3”, akkor itt kihagyja a ciklus iterációját. Ezután az alatta lévő „cout”-ot használjuk a fennmaradó értékek megjelenítéséhez.

3. kód:

Kimenet:

Mivel a „continue” sor hozzáadódik a beágyazott ciklushoz, hogy kihagyjuk az iterációt, ahol mindkét változó értéke „3”, és az összes többi érték ide kerül kinyomtatásra.

4. példa:

A „num_1” nevű „int” változó „1” értékkel inicializálódik. Ezután a „while” ciklust használjuk, és hozzáadjuk a „szám_1 <= 9” feltételt. Ez alatt szerepel a „cout” és az „if” feltétel. Az „if” feltétel ellenőrzi a szám nullával egyenlő maradékát, ha elosztjuk „2-vel”. Ezt a feltételt akkor adjuk hozzá, ha ellenőrizni akarjuk a páros számot a kódunkban. Az alábbiakban „szám_1++”-t helyezünk el, hogy növeljük a „szám_1” értékét. Itt a „folytatás” funkciót arra használjuk, hogy kihagyjuk a páros számokat a ciklusból, és nem jelenítjük meg az adott üzenetet a ciklusban lévő páros számhoz.

4. kód:

Kimenet:

Itt láthatjuk, hogy a páros számok kimaradnak a kimenetből, és a páratlan számra vonatkozó üzenet csak a kódunkba beillesztett „continue” utasítás miatt jelenik meg itt.

5. példa:

Legutóbbi kódunkban a „45”-nél kisebb értékeket kapjuk meg a felhasználótól, és a negatív érték megadásakor befejezzük a felhasználói bevitelt, és kiszámítjuk a megadott értékek összegét. Először inicializáljuk az „összegzést” és az „értéket” egész adattípusként.

Ezután ellenőrizze, hogy az érték pozitív-e vagy sem. Ezután alkalmazza az „összegzés + = érték” kifejezést, ha az érték pozitív, és az üzenetet „Adja meg az összeget” szöveggé alakítsa. Ez alatt a „cin” segítségével kapjuk meg a számot, és mentsük el az „értékben”. Most haladjunk előre, és nézzük meg, hogy „érték > 45”. Ha ez a feltétel teljesül, akkor azt a sort kell végrehajtanunk, amelyben üzenetet írtunk, hogy „45-nél kisebb” értéket adjunk meg. Ezután rendelje hozzá a „value = 0” értéket, és helyezze el a turpināt utasítást, amely kihagyja ezt az értéket, és új értéket kap a felhasználótól. Ezt követően kiszámítjuk az „összeadást”, és leképezzük. Ez az összegzés akkor történik meg, ha negatív értéket adunk meg.

5. kód:

Kimenet:

Ez az eredmény azt jeleníti meg, hogy a kódunk hogyan kapja meg a felhasználó bevitelét, alkalmazza az összegzést, és egy üzenetet jelenít meg, ha „45-nél nagyobb” értéket adunk meg. Itt észrevehetjük, hogy a „45”-nél nagyobb értékeket a rendszer kihagyja, és nem számítja ki az összegzési folyamat során. Ennek az az oka, hogy a „continue” utasítást alkalmaztuk kódunk azon a pontján.

Következtetés

A „folytatás” fogalmát a C++ programozásban ez az útmutató alaposan tanulmányozza. Megvizsgáltuk, hogy ez a „continue” utasítás hogyan segíti a kívánt érték kihagyását a kimenetből a renderelésbe. Ezt a „folytatás” utasítást használtuk kódjainkban, és elmagyaráztuk az egyes kódokat, valamint ezeknek a kódoknak az eredményeit. Ezt a „continue” utasítást a „for”, „while” és „nested for” cikluson belül használtuk.