Mint mindannyian tudjuk, a C++ egy objektum-orientált nyelv, és könnyen megtanulható, mert a ciklus fogalmát használja benne. A C++-nak különböző adattípusai vannak, és a string az egyik ilyen adattípus. A karakterlánc egy objektum, amely a benne lévő elemek sorozatából áll.
Bevezetés
A C++ karakterláncban sok különböző elem-elérhető a bemeneti karakterlánc elemének vagy karakterének eléréséhez. Itt a front() és a back() metódusokat használjuk a bemeneti karakterlánc első és utolsó karakterének eléréséhez. Most magyarázzuk el ezeket a módszereket, és nézzük meg, hogyan működnek ezek a módszerek a C++ nyelven.
string::front() metódus
A string front() metódus a bemeneti karakterlánc első vagy elülső eleméhez való hozzáférésre szolgál, és beilleszthetjük az elemet vagy karaktert a bemeneti karakterlánc elejére is. Az első beszúrt karaktert a rendszer a régi első karakterre cseréli. Tehát ezért a bemeneti karakterlánc hossza változatlan marad.
Szintaxis
Amikor elkezdjük írni a front() metódus szintaxisát, először írjuk a „char” kulcsszót, amely megmutatja, hogy hozzá fogunk érni a karakterhez. Ezután deklaráljuk azt a változót, amely az adott bemeneti karakterlánc első karakterét tárolja. Meghívjuk a már létrehozott bemeneti karakterláncot. Hívással összekapcsoltuk vele a front() metódust. A front() metódus a karakterlánc előre definiált metódusa, amely a bemeneti karakterlánc első elemének elérésére szolgál.
Hibák és kivételek
Ha a bemeneti karakterlánc üres, akkor a meghatározatlan viselkedést jeleníti meg, vagy kilistázza a hibát. Ha a bemeneti karakterlánc nem üres, akkor a kívánt kimenetet mutatja, és nem dob kivételt.
Visszatérési érték
A string front() metódus az adott bemeneti karakterlánc első karakterét vagy elemét adja vissza.
Példa
Itt van egy példa a string front() metódusra. A példa megvalósítása előtt először szükségünk van egy C++ fordítóra, hogy meg tudjuk írni és végrehajtani a programunkat. A C++ programokban mindig tartalmazni fogunk a programunkhoz kapcsolódó fejlécfájlokat, mert a C++ lehetővé teszi a fejlécfájlok használatát, így nem kell mindegyik kódját megírnunk.
Az előre meghatározott fejlécfájlok használatával kódunk pontos, kezelhető és könnyen érthető lesz. Az első beépített fejlécfájl a „#include
#include
névtér std használatával ;
int fő- ( )
{
string str = 'Üdvözöljük a programozási világban \n ' ;
cout << str << endl ;
char First_Element = str. elülső ( ) ;
cout << 'A bemeneti karakterlánc első eleme: ' << First_Element << endl ;
str. elülső ( ) = '_' ;
cout << endl << 'A frissítési karakterlánc: << str << endl ;
Visszatérés 0 ;
}
Miután az alapkönyvtárakat belefoglaltuk a programba, elkezdjük írni a tényleges sorkódot, amelyet implementálni szeretnénk. Ehhez hívjuk meg a main() függvényt és kezdjük el beleírni a kódot. Először deklaráljuk a bemeneti karakterláncot a „string” kulcsszó beírásával, majd a bemeneti karakterláncot dupla idézőjelbe írjuk. Aztán kinyomtattuk a C++ előre meghatározott cout() metódusával.
Megírjuk a string front() metódust. Ehhez először írja be a „char” kulcsszót, ami azt jelenti, hogy elérjük a karaktert, majd deklaráljuk a „First_Element” változót, amely a bemeneti karakterlánc elemeit tárolja. Ezután meghívjuk a front() metódust, amely közli a fordítóval, hogy a bemeneti karakterlánc elülső vagy első eleméhez férünk hozzá. Megjelenítettük a cout() metódussal, és átadtuk benne az „str” karakterlánc változót.
A front() metódus meghívása után még egy dolgot tettünk, ami világosan megmondja a felhasználónak, hogy az általunk elért változó honnan származik a bemeneti karakterláncból. Ehhez először írjuk be az string változó nevét, és fűzzük össze a front() metódussal, majd tárolunk benne bármilyen változót vagy szimbólumot. Ezzel lecseréli a bemeneti karakterlánc régi első elemét az új elemre. Lássuk a megvalósított program kimenetét:
string::back() metódus
A string back() metódus a bemeneti karakterlánc utolsó elemének elérésére szolgál, és a bemeneti karakterlánc végére is hozzáfűzhetjük az elemet vagy karaktert. Az utolsó karaktert a régi utolsó karakter helyettesíti. Tehát ezért a bemeneti karakterlánc hossza változatlan marad.
Szintaxis
Ismerjük meg a string back() metódusának megvalósítását. Először írjuk a „char” kulcsszót, és deklaráljuk a változót, amely a bemeneti karakterlánc utolsó elemét tárolja, majd hívjuk meg a back() metódust.
Hibák és kivételek
Ha a bemeneti karakterlánc nem üres, akkor a kívánt kimenetet mutatja, és nem dob kivételt, ha pedig üres, akkor meghatározatlan viselkedést mutat.
Visszatérési érték
A string back() metódus az adott bemeneti karakterlánc utolsó elemét adja vissza.
Példa
Ebben a példában először azokat az alapkönyvtárakat vesszük fel, amelyek hasznosak a program írásakor, majd a „using namespace std”-t írjuk bele. Ezután meghívjuk a fő függvényt, és mi
Oda írjuk a tényleges kódsort. Először vesszük a bemeneti karakterláncot, és kinyomtatjuk a cout() metódussal. Ezután meghívtuk a string back() metódust, hogy elérjük a bemeneti karakterlánc utolsó elemét. Ezek után hozzáfűztük az utolsó elemet is úgy, hogy lecseréltük a bemeneti karakterlánc régi utolsó elemét, és visszaadtuk a 0-t a main() függvénynek. #include
névtér std használatával ;
int fő- ( )
{
string str = 'Helló Világ' ;
cout << 'A bemeneti karakterlánc: ' << str << endl ;
char end_element = str. vissza ( ) ;
cout << endl << 'A karakterlánc utolsó karaktere: << end_element << endl ;
str. vissza ( ) = '_' ;
cout << endl << 'A frissített karakterlánc: << str ;
Visszatérés 0 ;
}
Nézzük meg a fenti illusztrációs kód kimenetét, és nézzük meg, mit kapunk a string back() metódusának megvalósításával:
Következtetés
Ebből a cikkből megtudtuk, hogy mi a string a C++-ban, és milyen metódusai vannak a karakterlánctípusoknak, és hogyan fogjuk megvalósítani őket. Megtanultuk a string front() és back() metódusát, és készítettünk néhány példát is a kód minden sorának részletes magyarázatával.