Az Ubuntu négy alaptípust biztosít számunkra, amelyeket alább felsorolunk:
- Fő: Ez az adattár ingyenes és nyílt forráskódú szoftvert tartalmaz, amelyet a Canonical támogat.
- Korlátozott: Ez az adattár az eszközök saját illesztőprogramjaiból áll. Ennek az adattárnak a szoftvere nem nyújt 100% -os támogatást.
- Univerzum: Ez az adattár ingyenes és nyílt forráskódú szoftvert is tartalmaz, amelyet a Közösség tart fenn.
- Multiverzum: Ez a tárház olyan szoftverekből áll, amelyek nem ingyenesek, és a hozzáféréshez engedély szükséges. Általában az adattár alatt található szoftvert egyáltalán nem támogatják, és a felhasználók várhatóan saját felelősségükre fogják használni őket.
Különböző parancsok társulnak az Ubuntu tárolóihoz. Ebben a cikkben megismerjük az Ubuntu 20.04 add-apt-repository parancsát.
Az add-apt-repository parancs magyarázata:
Ebben a részben megpróbáljuk megtanulni az Ubuntu 20.04 add-apt-repository parancsának alapjait.
Az add-apt-repository parancs célja:
Az alábbiakban az add-apt-repository parancs három fő célja látható az Ubuntu 20.04 rendszerben:
- Új adattár hozzáadása az /etc/apt/sources.list -hez
- Új adattár hozzáadása az /etc/apt/sources.list.d mappához
- Egy már meglévő adattár eltávolítása
Ez azt jelenti, hogy ezzel a paranccsal vagy új lerakatot lehet hozzáadni a fent megadott két hely egyikéhez, vagy törölhet egy már meglévő lerakatot.
A parancs szintaxisa:
A parancs általános szintaxisa a következő:
add-apt-repository options tároló
Itt a lerakat a hozzáadni kívánt új tárolóra vagy a meglévő, eltávolítani kívánt lerakatra utal, míg az opciók a paranccsal együtt használható különböző paraméterek. Ezeket a lehetőségeket a következő szakasz tárgyalja.
Az add-apt-repository paranccsal használt beállítások:
Megjegyzés: Ezek a lehetőségek kissé eltérnek az Ubuntu minden verziójában. Itt csak azokról a lehetőségekről fogunk beszélni, amelyeket az Ubuntu 20.04 támogat ehhez a parancshoz.
Ez a parancs hét alapvető opciót támogat az Ubuntu 20.04 verziójában. Ezeket a lehetőségeket az alábbiakban ismertetjük:
- -h: Ez az opció a segítségre vonatkozik. Segítségüzenetek megjelenítésére és kilépésre szolgál. Ennek a beállításnak a szintaxisa a következő: add-apt-repository –h repository
- -m: Ez az opció a masszív hibakeresést jelenti. Nagy mennyiségű hibakeresési információ nyomtatására szolgál a parancssorra. Ennek a beállításnak a szintaxisa a következő: add-apt-repository –m repository
- -r: Ez az opció az eltávolításra vonatkozik. A megadott adattár eltávolítására szolgál. Ennek a beállításnak a szintaxisa a következő: add-apt-repository –r repository
- -y: Ez az opció igen. Az összes generált lekérdezésre igen feltételezésére szolgál. Ennek a lehetőségnek a szintaxisa a következő: add-apt-repository –y repository
- -k: Ez az opció a kulcsszerverre vonatkozik. Az egyéni kulcskiszolgáló URL használatának engedélyezésére szolgál az alapértelmezett helyett. Ennek a beállításnak a szintaxisa a következő: add-apt-repository –k repository
- -s: Ez az opció az enable-source. Ez lehetővé teszi a forráscsomagok letöltését a megadott lerakatból. Ennek a parancsnak a szintaxisa a következő: add-apt-repository –s repository
- -u: Ez az opció a frissítésre vonatkozik. A tároló frissítésére szolgál a sikeres hozzáadást követően. Ennek az opciónak a használatával többé nem kell használnia az apt-get update parancsot a csomagok és lerakatok frissítéséhez. Ennek a beállításnak a szintaxisa a következő: add-apt-repository –u repository
Ez a hét opció szükség szerint használható ezzel a paranccsal. Mindössze annyit kell tennie, hogy a lerakatot lecseréli annak a lerakatnak a nevére, amelyen a kívánt műveletet végrehajtani kívánja.
Következtetés:
Ebben a cikkben megtanultuk az add-apt-repository parancs alapvető használatát az Ubuntu 20.04-ben. Beszéltünk az Ubuntu tárolóinak négy fő típusáról is. Röviden megbeszéltük az Ubuntu 20.04 add-apt-repository parancsával használható különböző lehetőségeket. Ha e paranccsal együtt használja ezeket a különböző lehetőségeket, akkor kényelmesen hozzáadhat vagy eltávolíthat bármilyen kívánt tárolót az operációs rendszer használata közben. Csak a helyes szintaxisra kell vigyáznia, ahogy ebben a cikkben kifejtjük.